„A rendszerváltás után sokáig házaltunk az egyetemeken, hogy integráljuk a kutatóintézetet és az egyetemek oktatási bázisát. Persze az egyetemek a vállukat vonogatták, hogy érdekes, amit csinálunk, de nem igazán tudják az oktatásban elképzelni. A nyolcvanas évek elejétől foglalkoztatott az úgynevezett multi- és interdiszciplináris kutatás. A történelem, közgazdaságtan, szociológia határterületén szárba szökkent kritikai elméletek mentén, „fejlődéstanulmányok” címszóval kezdtünk kutatásokat a közgazdaságtani egyetemen. Ebből nőtt ki a gondolat, hogy jó lenne e megközelítést Kelet- és Közép-Európára alkalmazni. Néhány barátom – Hankiss Elemér, Vajda Mihály, Gerő András, Bródy András, Bruszt László – és én kitaláltuk, hogy létrehozunk egy ilyen profilú intézetet, az Európai Kutató Központot.”