Verebes István ismét beszélgetésre hívta a kőszegi közönséget, már az est kezdetén azt mondta, legyen minden közvetlen és interaktív. Magától értetődő természetességgel beszél, beszélget, sztorizik, olvas fel. Kendőzetlen őszinteséggel vall az érzéseiről, és szó szerint kíváncsi arra is, amit a partnere mond. Figyel. Mégpedig az utolsó sejtjéig. ízig – vérig színházi ember. A környezetében minden életre kel: a zongorán heverő könyv éppúgy, mint az állványra készített jegyzet, egy kép, egy rajz, lapok közé rejtett cédulák. Minden tárgy színházi kellékké lesz. A publikum pedig figyel. Ilyenkor pisszenést sem lehet hallani.

Mesél a gyerekeiről, hogy hogyan fogadta Isten áldotta tehetségüket, felolvas Pók című könyvéből, néhány jól időzített pillanatban egyszer csak felkéri Darvas Ferencet, a legendás zongoristát, adjon elő egy dalt. A Nyolc és fél dallamai éppúgy szívbemarkolók, mint Kazal László sorai. A témák közt az egyik leghangsúlyosabb a szülői szeretet. De nem könnyű elmondani, mi történik egy ilyen esten. Áradnak az érzelmek, megszólal a közönség, egyszer csak bekapcsolódik a diskurzusba valaki telefonon, ezúttal előbb Szilágyi János, majd Kemény Lili, a fiatal költő. Utóbbit Verebes úgy kérdezi a szerelmi életéről, csalódásról, féltékenységről, örök hűségről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ezt félszáz ember előtt elmondja valaki. És elmondja. Hozzászól, reagál, visszakérdez. A Darvas-nóták meg szállnak az égig. Az éjszakai kuplék füstjén át, fel, ki tudja meddig, ütik a taktust a mennynek boltozatján.

Verebes István egyik esten sem tudja előre, ki lesz a vendége, erről az iASK szervezői gondoskodnak. A lényeg csupán, hogy az illető kőszegi legyen. A színész most mégis kiszúrta az intézeti szervezők által meghívott partnerét, Mátrai Istvánt, a legendás fizika-kémia szakos tanárt, akivel rögtön beszélgetésbe kezdett. A tanár úr szívesen mesélt a növendékeiről, a családjáról, az Amerikában töltött évekről. Szóba került az oktatás, a gyermeknevelés, a hazaszeretet épp úgy, mint a legapróbb hétköznapi témák.

Megtudtuk, hogy él ma vidéken egy pedagógus, mi a legfontosabb számára, miért nem vezet jóra az év végi buktatás, és milyen volt kint jártakor az amerikai oktatás. Érzékeny és meghitt beszélgetés volt. Mintha a két István évtizedek óta ismernék egymást, de legalábbis egy nyelvet beszélnek. A beszélgetés végén kollégák, egykori tanítványok köszöntötték Mátrai tanár urat, aki meglepetésvendége volt a sorozat második estjének.

https://www.youtube.com/watch?v=qrfRBYXflRc

Darvas Ferenc zongorajátéka pedig jelentősen hozzájárult a szép és felemelő est hangulatához. Ősszel folytatjuk a Legyünk ismerősök! – sorozatunkat a zsinagógában Verebes Istvánnal. Egy időpontot már biztosan tudunk: 2024. október 10-én, este 6-kor újra találkozunk!