A Hankiss konferencia programja ITT érhető el.

A konferencia szervezői Sümegi István, a Hankiss Archívum vezetője, Csepeli György és Olay Csaba az FTI-iASK ösztöndijas kutatók Hankiss Elemér szellemi örökségének időszerűségét hangoztatva, arra hívták fel a figyelmet, hogy megjelent az irás a falon, az emberiség átlépett a komplexitás és az átláthatatlanság korszakába. Eltűnt a határ a társadalom és a természet között, kiderült, hogy mindkettőre a komplex rendszerek törvényei érvényesek. A változások előreláthatatlanok és váratlanok. A társadalmi média hálózatos kommunikációs terében információs járványok törnek ki, melyek növelik a bizonytalanságot. Az emberi elmét az evolúció nem készítette fel a komplexitás kezelésére. A komplexitás elől menekülő bizonyosságra vágyik a bizonytalanságban. A kultúra szűkebb és tágabb fogalma egyaránt ingataggá vált, teljesítő- és integráló képessége kérdésesnek bizonyul. A kognitív alkalmazkodás kudarcainak következménye: depresszió, szorongás, paranoia, irracionális hiszékenység és hitetlenség.

A kétnapos konferencián az FTI-iASK magyarországi és külföldi kutatói vettek részt. A konferencia nyelve magyar volt, az előadásokat és az elhangzásukat követő vitákat a külföldiek számára angolra fordították.

A felhívás nyomán 18 előadó 16 előadással érkezett Kőszegre a konferenciára, melynek megnyitására 2022 május 2-án került sor. A konferenciát megnyitó köszöntőjében Miszlivetz Ferenc főigazgató örömét fejezte ki, hogy a járvány után az Intézet falai között első ízben került sor offline konferenciára, melyet azonban az interneten távolból is követhettek az érdeklődők. A főigazgató az FTI-iASK két fő tevékenységi körét mutatta be röviden. Az első tevékenységi kör az akadémiai alapkutatások köre, melynek megkülönböztető sajátossága az FTI-IASK-bAn az interdiszciplinaritás. A másik tevékenységi kör aktív, kisvárosokat megcélzó település-fejlesztés, a KRAFT program, melyben az egyre bővülő Pannon Városok Szövetsége tagvárosai vesznek részt. Miszlivetz Ferenc kiemelte, hogy a konferencia alapgondolata, a komplexitás, Hankiss Elemér munkásságnak szervező paradigmája volt, mely napjaink válságos valóságában egyre időszerűbb. Ezt követően Tóth Gergely főigazgató-helyettes a talajkutatások komplexitásáról beszélt, melynek figyelembevétele a szűken vett talajtani változók vizsgálatán túl a Föld egyensúlyát megzavaró természeti és társadalmi változók vizsgálatára is kiterjedhet. Nagy András a művészet és a tudomány kapcsolatát boncolgatva kiemelte Hankiss Elemér komplexitás iránti kivételes érzékenységét az irodalom, a társadalom, a filozófia területein, ami élete végén elvitte a kvantummechanika és a társadalom kapcsolatának vizsgálatához. Hofer-Szabó Gábor a müncheni Parmenidesz Alapítványtól jelentkezett be a konferenciára, bemutatva az általa vezetett Szociofizikai műhely munkásságát, melyben filozófusok, szociológusok, fizikusok vesznek együtt részt, a fizikai és a társadalmi valóság kapcsolatát boncolgató cikkeket olvasva, megvitatva. A szervezők nevében Sümegi István köszöntötte a konferenciát, bemutatva röviden az Hankiss Archívumot is, melynek feladata a Nemeskürty István, Hernádi Gyula és Borsody István szellemi és irodalmi hagyatéknak ápolása és gondozása. Az Archívum munkája eredménye a Beszélő Házak sorozat, melynek két kötete jelent meg kőszegi házak jeles polgárairól és nyomdában van harmadik, Keszthely lakóiról szóló kötet is.

A konferencia első napján három szekció megtartására került sor. Az első szekcióban négy előadás hangzott el. Az első előadást Ropolyi László tartotta, aki a komplexitást a valóság tudomány számára fenntartott szegmenseként azonosította, melynek kihívása sorozatosan új és újabb kérdésekre ösztönzi a kérdezőt. Boda Dezső az FTI-iASK kiadásában nemrég megjelent könyve alapján a komplexitás hierarchikus megjelenését szemléltette a fizikai, biológiai és társadalmi rendszereken keresztül. Karácsony András a hétköznapi tudat komplexitást kizáró, leegyszerűsítő mechanizmusait mutatta be Alfred Schütz gondolatait felidézve. Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes előadását Kapitány Gábor mondta el. Az előadó a kultúrát az individualizmus lehetőségei és veszélyei felől közelítette meg.

A második szekciót Lehman Miklós előadása nyitotta meg, aki a digitalizáció és a datafikáció komplex virtuális világában lehetséges megismerési és viselkedési stratégiák működését mutatta be, jól megválasztott eseti példák alapján. Lovász Ádám a napjainkban újra fontosnak tekintett August von Hayek közgazdasági elméletét világította meg a komplexitás kontextusába helyezve. Kövesdi Veronika a komplex vallási jelenségek leegyszerűsödésének folyamatát mutatta be a fogyasztói társadalom piaci és média kényszerei nyomán. Jablonczay Tímea az egyéni és kollektív felelősség kérdéseit vetette fel a traumatizált közösségek intergenerációs emlékezeti mintáinak példáin.

A harmadik szekció nyitó előadását Horkay Hörcher Ferenc tartotta. A neves filozófus Arisztotelész és Hume javaslatai nyomán a működőképes, emberi léptékű politikai közösségek gyakorlati szempontból is fontos méreteire vonatkozó elképzeléseket tárgyalta. Valastyán Tamás Márkus György idevágó gondolatai alapján előadásában a kultúra nélküli társadalom, és a társadalom nélküli kultúra paradox viszonyaira kérdezett rá. Deczki Sarolta a posztmodern kor kusza, igazságot nem ismerő, tömegek gondolkodását és érzéseit megzavaró populista retorikája és a valóságra koncentráló, tényekre alapozó, de az irodalmi alkotó erőről le nem mondó művek közötti ellentmondást emelte ki előadásában. Kortárs magyar regényeket, Krusovszky Dénes, Závada Pál fikciót és tényeket vegyítő alkotásait hozta fel példaként. Sümegi István a személyes, individuálisan érvényes tudás mellett tett szenvedélyes vallomást, miközben elismerte, hogy a legszemélyesebb tudás sem nélkülözheti a társas megerősítést, nem hagyhatja figyelmen kívül a másik, egyébként ugyancsak személyes tudását.

A következő nap reggelén az első szekcióban Vajda Mihály Kertész Imre németül megjelent naplójából vett, maga fordította részlet alapján az egyén és a kultúra közötti eltéphetetlen és lényegi kapcsolatot emelte ki, hangsúlyozva a szabadságot, melyet csak a kultúra adhat az egyénnek. Horváth Péter  a vegetatív és a tudatos emberi élet biopolitikai szembenállásáról beszélt, visszautalva a Vajda  Mihály által említett Kertész Imre Sorstalanság c. regényének végzetes és végletes világlátására.

A második nap második szekciójában az ELTE Szociológiai Doktori Iskola hallgatói tartottak előadásokat. Darnyi József a tévedések, illúziók, nem tudatos tudati torzítások gazdasági és politikai döntéshozatalba történő beszüremkedéséről beszélt. Tokai Zsófia kutatása azt mutatta, hogy a magyarországi buddhista közösségek eredeti szemléletükkel ellentétesen átveszik a magyarországi nemi sztereotípiákat, Kovács Endre pedig online jóga csoportok spirituális terének sajátosságait elemezte. László Tamás a reziliencia vizuális metaforáit és empirikus mutatók alapján létrehozható szociológiai tipológiáit mutatta be előadásában.

A konferencia nagyszerű alkalom volt arra, hogy a különböző tudományos területekről érkező fiatal, pályájukat kezdő, és idősebb, pályájuk derekán tartó kutatók találkozzanak, eszmét cseréljenek, ráébredve szerteágazó kutatásaik közötti lehetséges közös pontokra. A konferencia a nemrég felújított Chernel utcai Festetics palota és a zsinagóga építészetben páratlan, ugyancsak megújult kőszegi zsinagóga meglátogatásával végződött.