A Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete október 17-én Kristóf Ágota életműve előtt tisztelgett. A Festetics Palota Szalonjában megrendezett eseményen a jelen lévők megismerhették Kristóf Ágota életútját, az emigrációban töltött évtizedek eseményeit, és arról is szó esett, vajon miképpen fordulhat elő, hogy a világszerte ismert író hazájában oly kevéssé ismert.

A több mint negyven nyelvre lefordított Trilógiából is felolvastak részleteket, majd a Kristóf Ágota Kutatócsoport tagjai ismertették kutatási eredményeiket.

Deczki Sarolta arról beszélt, mennyi izgalmas kérdést vet fel a szerző recepciója. Nemcsak a nyelvváltó írókkal hozta kapcsolatba Kristóf Ágota művészetét, de arra is kitért, miképpen teheti vizsgálata tárgyává az irodalom- és kultúratudomány a szerző könyveit az emlékezetkutatás, a narratívaelméletek, a transzkulturalizmus és a gender-elméletek nézőpontjából.

Polyák Enikő a francia szöveg sajátosságairól számolt be. Megismerhettük, a francia és a magyar nyelv közti alapvető különbségeket, hogy csak egy példát említsünk: a „testünk” jelölősor franciául a „mi testünk” formájában a „miénk test-ként” értelmezhető, ez pedig eleve abba az irányba „tereli” a megértést, miszerint a két megszólalónak egy teste van. Ez a Tragédia történetéhez és narrációjához, valamint az elméleti kérdésekhez is fontos hivatkozási alapot ad.

A különböző nyelveken publikált A Nagy Füzet témájához élénken hozzászóltak a vendégek is. Több kérdés is érkezett azzal kapcsolatban, milyen a francia eredeti, vagy az angol fordítás, a jelenlévők megosztották egymás közt tapasztalataikat. Szóba került a rontott nyelv, redukált nyelv, a különleges narrációs újítások kérdése is.

Részletesen beszámoltak a kutatók arról, ki milyen témájú tanulmányon dolgozik épp.

A legélénkebb párbeszéd Kristóf Ágota „magyarsága” (magyar író-e, aki nem magyar nyelven publikál) kapcsán vetődött fel. Tudniillik a magyar irodalmi kánonból még mindig kiszorul a szerző, miközben számos nyelvre lefordították, és világszerte ő az egyik legismertebb magyar író.

Az esten szóba került a kőszegi szál is, hogy vajon miként lehet az, hogy a városban ilyen kevéssé ismert Kristóf Ágota munkássága. Elhangzott, hogy ezt az a tény is okozhatja, hogy a szerző családtörténetéből ismert szégyenfolt, az apa abuzálási botrányai beárnyékolják az életrajzot. Az áldozatok között kőszegi asszonyok, idős hölgyek vannak, akik nem szívesen beszélnek a Kristóf-családról. Mátay Mónika történész, kutató javaslata az volt, hogy mutassuk fel, milyen óriási dolog, hogy a szerző már akkor kiállt a tisztesség oldalán, amikor az még nem volt természetes vállalás. Szabó Mariann, az FTI-iASK kutatója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kőszegi Facebook-csoportokban, helyi regionális sajtóban teremtsünk kapcsolatot, végezzünk közvéleménykutatást, szólítsuk meg a város lakóit.

Magasházi Anikó, az Intézet nemzetközi kapcsolatainak vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy ázsiai ismerősei, ott élő kutatók milyen élénken érdeklődnek az író története és művei iránt. Emellett megosztotta a közönséggel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon szerzett tapasztalatait az olasz Donatella Di Pierantonioról, aki arról beszélt Budapesten, milyen erős inspirációt jelent számára Kristóf Ágota művészete.

A szombathelyi vendégek a Kanizsai Dorottya Gimnázium a szerző kultuszával kapcsolatos eredményekről számoltak be.

A szalonhangulatot fokozva, az esten részletek hangzottak el Bartók Béla “Román népi táncok” című művéből Scheer Bernadett (hegedű) és Mizsei Zoltán (zongora) előadásában.

A rendezvény előtt az érdeklődők a kutatócsoport által szervezett sétán vehettek részt, amely során megismerhették azokat az épületeket, utcákat és tereket, amelyek az író gyerekkorának helyszínéül szolgáltak. A sétán Sümegi István, a kutatócsoport vezetője arról is beszélt, miként íródnak be a szerző könyveibe ezek a kőszegi helyszínek.