Nicholas T. Parsons, történész, az iASK vezető kutatója által tartott előadás.

Dátum: 2026. október 27. (kedd), 10:00 óra

Helyszín: Bibó-terem (Europe House)

A szeminárium címe: A pacifizmus és a konfliktusmegoldás geostratégiai és történelmi perspektívában

Az előadás nyelve: angol

Összefoglaló: Ez az előadás – amely egy később az iASK honlapján online megjelenő, azonos című tanulmányon alapul – a pacifizmus történetét vizsgálja mind az azt vallók számára erkölcsi kötelességként, mind pedig filozófiai koncepcióként. A pacifizmus már az ókori művekben, a keleti és nyugati vallási írásokban, valamint a kora újkori humanisták műveiben is megjelenik.

Különösen a „jogszerű háború” fogalmát fogom vizsgálni, amelyet először Szent Tamás Aquinói fogalmazott meg 1271–1272-ben, és amely a pacifista elvek és az önvédelem szükségességének összeegyeztetésére irányuló kísérlet volt. A humanistákkal együtt megjelentek a nemzetközi jogi szabályok, a felvilágosodással pedig a tartós béke elmélete (Immanuel Kant: Örök béke, 1795). A racionalisták azzal érveltek, hogy a háború irracionális, mivel végső soron mindkét fél veszít rajta, ezért kontraproduktív lenne, és ezért el kellene vetni; mások úgy vélték, hogy létezik egy alapvető „természetjog”, amely a háborút az emberiség veleszületett erkölcsi rendjével ellentétessé teszi.

A 19. és 20. században a háború állandó és borzalmas valóság volt; ugyanakkor jelentős előrelépés történt a nemzetközi jog területén, az egyetemes emberi jogok megfogalmazásában és védelmében, valamint a béke- és konfliktuskezelési tudományok fejlődésében. A második világháború vége felé tartott Bretton Woods-i konferencia Nyugat-Európában a béke és a növekvő jólét korszakát hozta el. A békét azonban nagyrészt a MAD (kölcsönös biztos pusztítás) doktrína tartotta fenn, a demokráciák és a Szovjet Birodalom közötti nukleáris fegyverzet egyensúlyának köszönhetően. Másrészt az Egyesült Államok öt jelentős háborúja – amelyeket látszólag a demokratikus kapitalizmus érdekeinek védelmében vívtak a marxista-leninizmus ellen – mind (egy kivétellel) vagy eredménytelenek voltak, vagy kudarcba fulladtak.

Jelenleg tanúi vagyunk az 1944-ben Bretton Woodsban létrehozott „szabályokon alapuló nemzetközi rend” összeomlásának, és Európa védelmi szempontból már nem kapcsolódik szilárdan az USA-hoz. Ráadásul Oroszország Ukrajna elleni támadását Kirill orosz pátriárka „szent háborúként” jellemzi, ami visszavet minket a középkorba. Izrael, amely eddig a Nyugat legmegbízhatóbb szövetségese volt a Közel-Keleten, egyre csökkenő szimpátiával szembesül egy olyan értelmiségi generáció részéről, amelyet láthatóan az úgynevezett „iszlamo-baloldaliság” befolyásol, miközben a mainstream sajtó és az ENSZ Nemzetközi Bírósága azt állítja, hogy Izrael válaszcsapása a Hamász által elkövetett népirtó támadásra maga is népirtásnak minősül. Ennek ellenére voltak lenyűgöző pacifisták, akik a 20. században céljaik nagy részét elérték, köztük Nelson Mandela, Martin Luther King és Mahatma Gandhi. Gandhi fogalmazta meg a pacifizmus eszméjét a legtisztább formájában, amikor azt mondta: „Sok olyan ügy van, amiért hajlandó vagyok meghalni, de nincs olyan, amiért hajlandó lennék ölni.”

A pacifizmus és a konfliktusmegoldás különböző aspektusait tárgyaló, könnyen olvasható irodalmi művek közé tartoznak:

Tim Marshall: Prisoners of Geography:Ten Maps that Tell you Everything you Need to Know about Global Politics
Henry Kissinger: World Order: Reflections on the Characters of Nations and the Course of History
William Shawcross: Deliver Us From Evil: Warlords and Peacekeepers in a World of Endless Conflict