Ez a tanulmány azzal érvel, hogy a mai globális válságok nem elszigetelt zavarok, hanem egy mélyebb civilizációs átalakulás megnyilvánulásai. Jaspers, Kuhn, Wallerstein, Polanyi és Schacker, valamint olyan klasszikus elméleti szakemberek, mint Toynbee, Spengler és Eisenstadt meglátásaira támaszkodva az elemzés rávilágít a meglévő episztemológiai, politikai és gazdasági keretek kimerültségére. Ezek a tudósok abban a nézetben egyetértenek, hogy a történelem átalakulásokon keresztül halad előre, amikor a jelentés és a szerveződés uralkodó paradigmái összeomlanak és újrarendezést igényelnek.

A válságok nemzeti keretekre és tudományági szilókra való redukálása olyan episztemikus provincializmust eredményezett, amely megerősíti a fragmentációt, a felelősségteljesség hiányát és a demokratikus legitimitás erózióját. Ebben a dinamikában az egyetemek döntő szerepet játszanak: bár gyakran reprodukálják a tudományági megosztottságot és a nemzetközpontú feltételezéseket, ugyanakkor az integrált tudás, az interdiszciplináris párbeszéd és a bolygószintű tudatosság előmozdítására képes kevés intézmény egyikét képviselik. Átalakulásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberiség átlépje ezt a civilizációs küszöböt egy fenntartható és demokratikus jövő felé.

Kulcsszavak: Civilizációs válság; Paradigmaváltás; Globális függőség; Epistemikus provincializmus; Demokrácia; Egyetemek; Bolygószintű tudatosság

II.2025/WP01

LETÖLTÉS (angol nyelven)