Verebes István az intézet felkérésére arra vállalkozott, hogy közelebb hozza egymáshoz a környéken élőket. Legyünk ismerősök!, ezzel a címmel indította útjára azt a beszélgetéssorozatot, amelynek vendégei kőszegiek, célja: hogy jobban megismerjük egymást.

A kérdező nem tud semmit a partneréről, akinek a legváratlanabb kérdésekre kell válaszolnia a nyilvánosság előtt. Verebes olyanokat bír szóra ezen az esten, akikkel akkor találkozik először. Ebből a furcsa beszédhelyzetből sok váratlanság adódik. A színész elsőként a Weöres Sándor Színház színésznőjével Nagy Cilivel beszélgetett. Őt persze régóta ismerte, látta számos darabban. A társulati létről, a szerepek sokféleségéről, a színész kiszolgáltatott helyzetéről esett szó. A művésznő elmondta, nagyon szereti a szombathelyi közeget, a közönség szereti, jókat játszik, a művészeti tanács tagjaként pedig van beleszólása abba is, mit mutassanak be a teátrumban. Szerinte ma Magyarországon jellemzően rendezői színházról beszélhetünk. Sok évtizede inkább nagy formátumú színészekre ment be a közönség, ma különböző irányzatok, iskolák neves rendezői formálják a közízlést.

Majd a közönség megismerhette Horváth Márta táncpedagógust, akit a kőszegieknek nem kellett bemutatni, hiszen évtizedek óta meghatározó személyisége a városnak. Megtudhattuk, hogyan kezdte a pályát, miként próbálta ki magát a különböző táncnemekben és hogyan zajlik a felkészülés a történelmi táncok bemutatói előtt. Márti kiváló pedagógus, táncosait gyakran csak úgy emlegette: a lányaim. Szilágyi Miklós karnagy nemcsak a városi fúvószenekarral és az általa dirigált Concordia énekkarról mesélt, de szívesen osztotta meg gondolatait a kulturális, művészeti programok szervezéséről és arról is, mit jelent neki a család. Az estre gyermekeit is magával hozta, akik élénken figyelték a műsort, néha maguk is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. A jó hangulatú estről néhány fotót is mutatunk az érdeklődőknek. Zongorán közreműködött: Darvas Ferenc.

Fotó: Lipi Gergely/iASK