Szommer Ildikó történész (Savaria Múzeum – Szent Márton Intézet) Szent Márton kultusz korokon és határkon átívelő történetéről tartott előadást. Életrajzírója, Sulpicius Severus által felvázolt élettörténet (Vita Martini) alapján, Szent Márton olyan szent volt, aki nem meghalt Jézusért, hanem Krisztus földi másaként élte le életét. Az aszkéta katonából lett szerzetes, remete, majd térítő püspök egyedi személyiség volt a kereszténység történetében, mely az ábrázolásokban is kitűnik. Élete az odaadásról, az egymás megsegítéséről, a felebaráti szeretetről és a közös javak megosztásáról szólt.

Minden érintett, kultuszt hordozó nemzet – olasz, magyar, francia, stb. – magáénak érzi. Szommer Ildikó szerint, a 2016-os emlékév egyik fő tapasztalata is az, hogy olyan közös, európai örökség jeleníthető meg Szent Márton kapcsán, mely hídként összekapcsolhatja kulturális és turisztikai szempontból az európai országokat. Az Intézetvezető által adott kulturális áttekintésből kiderült, hogy Savaria neve Szent Márton születési helye okán maradt fenn a középkori térképeken és az emberek tudatában. Gyermek- és hittanuló éveit Páviában töltötte, majd már katonaként a híressé lett köpenymegosztási jelenet helyszíne már a franciaországi Amiens volt.

Érdekes adalék, hogy arra a kérdésre, miért csak a fél köpenyét adta oda a koldusnak Márton, a válasz egy ókori római katonajogi szabály ad választ. Mivel a felszerelés értékének fele a katonáé, míg a másik fele a kincsáré, vagyis az államot illette, így Márton csak a felét, vagyis a saját részét adhatta át a rászorultnak. Egy másik megközelítés szerint, az aktus nem tulajdonjogi kérdés volt, hanem inkább teológiai. Azzal ugyanis, hogy a fél köpenyét adta oda, a szeretetét osztotta meg a vele és a köpeny a sorsközösség vállalás egyfajta szimbóluma lett, mivel a köpeny korábban a próféták alapruhadarabja volt. Így már érthetőbb, hogy miért ezt az eseményt ábrázolták a kora és késő-középkorban oly sokan, sokféle módon.

Állítólag a későbbi Tours püspökévé lett Márton Pannoniából vitt szőlőtőkéket a francia városba, ahol meghonosították és elterjesztették a szőlőművelést és a borkészítést. Szent Márton szőlőjének a korabeli leírások az őrségi, fanyar ízű ún. kecskecsöcsű szőlőt tartják. A szőlőmetszés szükségességét, pedig egy Márton által ültetett tőke hajtásainak néhány szamár általi lerágásához kötik. A Szent Márton kultusz elérte Párizst is, – ahol egy leprást gyógyított meg – és később metró-megállót és városrészt és egy kaput is elneveztek róla.

Candes-ban 397 novemberében meghalt Szent holtestéért is vetélkedés indult Tours és Poitier között. Amikor a tours-iak ellopták és hajón szállították Márton testét a Noire folyó partmenti területén a növények kivirágoztak, amit azóta is Szent Márton nyarának neveznek. Botanikusok és biológusok szerint a novemberi virágzásra egy időszakos, lokális felmelegedés adhat magyarázatot. Szommer Ildikó rengeteg egyéb legendát, anekdotát mesélt Szent Mártonról, illetve a hozzá kapcsolódó kultuszról, megemlítve az olyan néphagyományokat, mint a novemberi újbor-kóstolás, a libaevés, vagy éppen a szárnyas mellcsontjából való jóslás.

Időpont: 2019. március 18. hétfő 18.00 óra

Helyszín: Ibrahim Kávézó és Étterem, Kőszeg H-9730 Főtér 17.

Az eseményt online közvetíttük a www.iask.hu weboldalon és az FTI-iASK Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/iask.hungary).