Kamondy Ági és zenekara megmutatta, hogyan lehet beszélni életről és halálról, szerelemről és veszteségről, hiányról és beteljesülésről. A kőszegi zsinagógában eddig még nem volt példa arra, hogy elektronikusan erősített hangszerek ilyen érzékenyen adjanak egymásnak randevút. Ebben a finom, szinte intim közegben éppen annyira volt hallható a cintányér, mint a basszusgitár, a cselló és nagybőgő. Kamondy Ágnes, Kisfalvi Kriszta és Roszik Hella pedig megrajzolták a legkülönfélébb sorsokat, a tizedik századi dél-kínai császár udvarától, a zajos kelet-európai kiskocsmáig. Ezen a kőszegi estén nemcsak azok élték át a katarzist, akik szerették a Dalok Közép-Nirvániából legendás nótáit, de azok is, akik életükben először találkoztak az unatkozó madame, a megfáradt hivatásos és a barátjától búcsúzó figurájával. A Kamondy – projekt nem egy életet rajzol meg előttünk, de százat és ezret. A világ minden bölcsessége ott van a dalaiban. A bánat folyóján ereszkedünk alá, lefelé… lassan, hogy újult erővel hirdessük mégis van értelme az életnek. Hogy az micsoda? Talán csak maga az élet. Hogy élünk. Hogy van remény a boldogságra, hogy létezhet, akire várunk, és még az is előfordulhat, hogy valakinek mi vagyunk az utolsó kívánsága. Mindezt teszi elegánsan, önsajnálat és felvett pózok nélkül, néha ironikusan, valami ősi bölcsességgel, amit tanulni nem lehet, csupán tapasztalat útján lehet rá szert tenni. Mintha ismerné az élet értelmét, a bűnbeeséstől a feltámadásig. Az esten megszólaltak Kiss László, Karafiáth Orsolya, Simon Márton szövegei, de olyan régi nótákat is hallhattunk, mint a Csiribiri vagy a Reggae, amelyeknek Kamondy Ági írta a szövegét. Az est címadó dala a 2012-ben elhunyt Xantus János emlékének adóz.

„Ellen nem áll senki neki,
árnyékodat kihímezi.
Ellen nem áll senki neki,
káprázik a szemed és hiszel neki.”
(Kamondy Ágnes: Csiribiri)

***

„Ablakodon bejön a reggel,
álmodban kikezd veled,
felemeli fejed a párna,
és az ágy finoman kitesz,
kiszámolja hangosan
lépteidet a parkett,
benyomja a magnó a playt
és csak innen nem vagyok veled.

Hozzád repít a szőnyegem, á-há.
Én nem akartam, de a nyakadba esem.
Majdnem összetörtem finom kontúrjaid, á-há,
és foszforeszkálni kezd a lelkem,
mert kigyúltak, kigyúltak fényei.”
(Kamondy Ágnes: Reggae)

***

„Hány imát elmondtam érted titokban,
 Öldöklő sejtjeidnek megálljt parancsoltam.
 Őriztem kottát, csikket, tollat, levelet,
 Üvegpohár szélén a leheletedet,

S míg mentünk az illatos fák alatt,
Az idő közben gyorsan haladt,
De miénk volt még, még a miénk,
De miénk volt még, még a miénk.

Dó-ré-mi-fá, szó-lá-ti,
Ezt is tanultuk, mon ami
Kodály tanár úr, jó napot!
Szolmizáltunk ma egy szép dallamot.

És Sous le ciel du Paris,
Daloltuk együtt mon ami,
Hogy lerázzuk a végzetet,
De a végzet közben beléd szeretett…”
(Kamondy Ágnes: Pest fölött az ég)

***

Kamondy Ágnes zenekarában Kisfalvi Kriszta (ének), Roszik Hella (hegedű, ének), Varga Orsolya (billentyűs hangszerek), Gyenge Lajos (dob), Vajdovich Árpád (bőgő, basszusgitár) Papocsi Péter (gitár)