A Hidrológiai Közlöny legújabb számában (2024/1EN) jelent meg Bogárdi János, Mizsei Zoltán és Tóth Gergely közös cikke, melynek teljes címe: Tájkép – hangkép – víztáj: Egy regionális integrált víz- és tájgazdálkodás inter- és transzdiszciplináris keretének koncep-ciója a víz-, energia- és élelmezésbiztonság kapcsolatában.

Absztrakt

Ez a tanulmány azzal érvel, hogy mind a készletekkel, mind a fluxusokkal való integrált gazdálkodást egy transzdiszciplináris kontextusba kell ágyazni. Az előzetes, de lényeges vitákat, terveket, törekvéseket a legitim érintettek aktív részvételével kell mind lefolytatni, mind megfogalmazni. Ez azt jelenti, hogy a táj- és vízkészlet-gazdálkodás kulcsfontosságú integrációja mellett a helyi igények megfogalmazását, a kulturális értékek és társadalmi preferenciák kifejezését és védelmét nemcsak meghallani de megérteni is kell.

A Tájkép-Hangkép-Víztáj kontextusa javasolt hogy párbeszédek modelljeként szolgáljon, amelyek során konszenzus-alapú célokat és korlátokat megfogalmazó koncepciókhoz juthatunk el, melyek a víz uralta tájak és az erőforrás-használat fejlesztési, helyreállítási és védelmi terveinek részletes szakmai kidolgozásához kiindulópontként szolgálhatnak. Ez a többdimenziós párbeszéd még fontosabb, ha több ágazati érdeket és célt kell egy ún. nexus kapcsolatban figyelembe venni.

A Tájkép-Hangkép-Víztáj transz- és interdiszciplináris modellvázat először olyan esettanulmányokban javasoljuk tesztelni, ahol a legtöbb erőforrás-használati és védelmi interakció térbeli kiterjedése megfelel az érintett emberek által használt, közelről ismert és szeretett élettérnek (vagy otthontájnak). Ezeket a „hangokat” kell felfogni és figyelembe kell venni a fenntartható jövő érdekében.

Kulcsszavak: Tájkép, hangkép, víztáj, integrált gazdálkodás, víz-, energia-, és élelmezésbiztonság nexusa

A cikk teljes szöveggel ITT érhető el angol nyelven.