Kroó Norbert fizikus, akadémikus.
1958-ban megszerzett fizikus diplomájával a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) munkatársa lett. Szilárdtest-fizikai kutatásokkal foglalkozott, és a KFKI kutatóreaktoránál dolgozott. 1963-64-ben a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ösztöndíjával Svédországban kutatott. Stockholmban megismerkedett Wigner Jenő fizikussal, aki éppen akkor vette át a Nobel-díjat.
Hazatérése után a KFKI-ban a szilárdtest-fizikai munkacsoportot irányította, majd 1968-ban meghívták a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetébe, ahol három évet töltött igazgatóhelyettesként. 1971-től a KFKI-ban elvállalta az optikai, lézerkutatási főosztály vezetését, de ragaszkodott szilárdtest-fizikai kutatásai folytatásához is. A főosztályt tíz éven át vezette, majd 1981-ben az MTA Szilárdtest-fizikai Kutatóintézete igazgatójává nevezték ki, 1998-ig irányította az intézetben folyó kutatómunkát.
A kutatóprofesszort 1980-ban az ELTE, 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem avatta címzetes egyetemi tanárrá. 1985-ben az MTA levelező tagjává, majd 1990-ben rendes tagjává választották.
1998-ban az Oktatási Minisztériumban helyettes államtitkári kinevezést kapott. Tisztségéről 1999-ben, az MTA főtitkárává történt megválasztása után lemondott. 2005-ig főtitkár, 2005-2011 között a természettudományért felelős alelnök volt.
Már Svédországban bekapcsolódott a nemzetközi tudományos világ vérkeringésébe, igyekezve a magyar tudomány javát szolgálni. Több tudományos társaságban is vezető szerepet vállalt, 1976 és 1980 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkárhelyettese, 1980 és 1985 között főtitkára, 1990-ig elnöke volt, azóta tiszteletbeli elnök. 1991-93 között az Európai Fizikai Társulat alelnöki, 1995-ig elnöki posztját is betöltötte. Részt vesz az Európai Tudományos Tanács munkájában.
Szűkebb szakterülete a szilárd testek fizikája és az optika. Kísérleti munkái során vizsgálta a szilárd testek és folyadékok mikroszkopikus tulajdonságait neutronsugárzás, valamint fény, elsősorban lézerfény segítségével. Foglalkozott új típusú lézerek létrehozásával és alkalmazásával, különös tekintettel az orvosi, technológiai és méréstechnikai felhasználásokra. Legutóbbi munkáiban egy új típusú extrém felbontású mikroszkóp kifejlesztésén, illetve felületfizikai alkalmazásán fáradozott. Több mint tizenöt éve a nanotechnológia foglalkoztatja.
Kétszáznál több tudományos cikk és negyven szabadalom fűződik a nevéhez. Tudományos és tudománypolitikai munkásságát számos elismeréssel honorálták, 1996-ban Humboldt-díjat, 2009-ben Willis E. Lamb-díjat, 2011-ben Prima Primissima-díjat, 2012-ben a magyar tudományos diplomácia területén és a magyar tudomány nemzetközi hírnevének növeléséért kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Lánchíd-díjat kapott. 2021 novemberétől az FTI-iASK tanácsadó testületének ügyvezető elnökévé választották.
Rólunk
