Tomáš Korda 2022-ben védte meg doktori disszertációját Hegel és a posztkommunizmus címmel a Károly Egyetemen. A disszertáció átdolgozott változata monográfiaként jelenik meg a Bloomsbury Publishing kiadónál. Kutatásában G. W. F. Hegel spinozizmuskritikáját alkalmazza Karl Marx filozófiájára, azzal a céllal, hogy bemutassa a hegeli gondolatok folyamatos relevanciáját a posztkommunista korszakban. Hegeli koncepciókra támaszkodva olyan kortárs kérdésekkel foglalkozik, mint az ökológiai válság, a posztkommunizmus és a háború. Ezzel a közvetett értelmezési megközelítéssel – ahelyett, hogy Hegel gondolatait közvetlenül bemutatná – hatékonyabban igyekszik feltárni azok kortárs jelentőségét. Jelenleg egy hegeli nemzetközi kapcsolatok elméletén dolgozik.
TÉMA
Cím: Az EU bővítése mint a nemzetközi kapcsolatok filozófiai problémája
Absztrakt
Az EU bővítését régóta elsősorban intézményi szempontból elemzik, az Európai Bizottságot tekintve a folyamat központi mozgatórugójának. Az utóbbi időben a tudományos figyelem az egyes tagállamok szerepére és a tagjelölt országok társadalmi dinamikájára, különösen arra irányult, hogy az EU feltételei hogyan alakítják az Európa-barát attitűdöket. A bővítésnek a nemzetközi kapcsolatok (IR) elméletében való elhelyezése azonban más perspektívát kínál. Ez a projekt a bővítést – és a „bővítési fáradtság” jelenségét – G. W. F. Hegel sajátos IR-koncepciójának tesztelésére használja, amely nem redukálható sem a realista, sem a kanti hagyományokra. Felveti a kérdést, hogy a további bővítés akadályai pusztán véletlenszerű történelmi, kulturális vagy adminisztratív akadályok-e, amelyeket újratárgyalt tárgyalások, hiteles feltételek vagy új ösztönzők, például az egységes piacra való ideiglenes hozzáférés révén lehetne leküzdeni. A projekt ezért azt vizsgálja, hogy ezek az akadályok inkább az IR-ben rejlő mélyebb filozófiai problémára utalnak-e: lehet-e a nemzetállamok tartós szövetségeinek bővülése anélkül, hogy ezzel egyidejűleg új formákban megjelenő kirekesztés vagy külső ellenségek keletkezzenek? Van-e ezeknek a szövetségeknek belső korlátja a bővülés tekintetében, amelynek következtében minden sikeres forduló paradox módon csökkenti a következő kilátásait?