Balogh István adjunktus, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Judaisztikai Tanszékének mb. vezetője. 2009-ben judaisztikatanárként, 2011-ben kultúratörténészként diplomázott. A Zsidó Vallástudományi Doktori Iskola elvégzése után 2018-ban szerezte meg doktori fokozatát. Disszertációjának címe: A XVIII. századi magyarországi zsidó sírkövek. Analízis és adattár.
Kutatási témái: zsidó funerális kultúra, épített zsidó örökség védelme, Békés megyei zsidóság.
Oktatói és kutatói munkája során célja olyan innovatív, közösségi alapú módszertanok kidolgozása, terjesztése, amelyek segítik a hazai épített zsidó örökség, a zsidó temetők bemutatását, feldolgozását és védelmét.
2008 – 2013 között a Tevan interaktív vándorkiállítás kurátora volt, ezalatt a kiállítást 35 helyszínen mutatták be. Kutatásai nyomán, kezdeményezésére helyezték műemléki védelem alá a dévaványai zsidó temetőt. 2013 – 2016 között állította össze a mintegy 5000 Békés megyei holokauszt áldozat névsorát, amely a szakmai vezetése alatt felépített Békéscsabai emlékfalon olvasható (2016).
Önálló kötetei: A tótkomlósi zsidók története (2004), Békés békétlenség. A Békés megyei zsidók története (2007), A körösnagyharsányi zsidóság és temetőik története (2009).
Kőszegi kutatásai során a helyi zsidó temető síremlékeinek feldolgozásával foglalkozik. A temető digitális dokumentálása, a síremlékek héber német és magyar nyelvű szövegkorpuszának rögzítése mellett a feliratok nyelvi jellemzőit, az epitáfiumok formai sajátosságait, motívumkincsét, állapotát, a temető egészének és az egyes síremlékeknek kultúrtörténeti jelentőségét egyaránt vizsgálja.
