A Kertész Imre Intézet Pilinszky János születésének századik évfordulóján indította útjára azt az utazókiállítást, amely nagyalakú tablókon mutatja meg a költő életének meghatározó eseményeit. A tárlat a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének közreműködésével a Festetics Palotában kapott helyet, megtekinthető február 29-ig.

Ikonikus képek, amelyeket jól ismerhet a betérő: Pilinszky gyerekként, majd fiatalon mosolyogva, később a fának dőlve, szép fehér hajú férfi, elgondolkodón, karakteres arcéllel. A megnyitón megszólal a Francia fogoly Szilágyi Tibor karcos hangján, hogy aztán az intézet kutatója, Sümegi István szuggesztív versértelmezésének adjon helyet a palota különleges kiállítótere, az egykor istállóként működő helyiség. A tablókon versekből, prózai írásokból olvashatunk részleteket a legkülönfélébb témákról: Isten, szeretet hit, szenvedés, halál. Megismerhetjük a hatstrófájú költemény keletkezéstörténetét, kiderül, miként tematizálta Pilinszky a háborút és a szenvedést. Sümegi elemzi a nyers marharépát felölklendező kiszolgáltatott ember sorsát. Azt mondja, szinte karja és a lába sincs, csupán a törzse él, zihálásában hasonlatossá válik az extatikus szeretőkhöz, a birtoklás, a bekebelezés, a mindent uraló éhség plasztikus ábrázolásáról vall. A szégyen, az összetartozás, a reménytelenség témája válik elemzése tárgyává. A hallgatóság együtt olvassa a megnyitón a verset, majd Pilinszky János éteri hangján is meghallgathatja újra a Francia fogolyt. Csendben és megrendülve olvassák a tablókra festett szavakat, ezek az egységről, az irgalomról, a szenvedésről és a szeretetről szólnak. Megállnak a kifeszített vásznak előtt és elgondolkodón olvasnak, olyan is akad, aki jegyzetel, fotót készít. Közben valaki azt mondja, sajátos lelkigyakorlat végigolvasni ezeket a szövegeket. Mindenki magával visz egy darabkát Pilinszky költészetéből. Vérvörös tablón aranybetűkkel ez áll: a szeretett lény a szerető lélek számára örök és halhatatlan. Mindjárt más ezzel a tudattal továbbállni.