Az FTI-iASK Európa jövője globális szempontból c. előadás-sorozatának következő része:

Hová tart Európa a kavargó világban?

Előadó: Ivan Vejvoda (filozófus, társadalomkutató, a bécsi IWM vezető munkatársa)

Időpont: 2020. május 26. kedd 14.00 óra

Helyszín: https://www.facebook.com/iask.hungary 

„Ezekben a geopolitikai időkben, amelyekben élünk, Európának nagyon gondosan végig kell gondolnia szerepét és helyzetét a világban” – mondta május 26-án Ivan Vejvoda, a Bécsi Humán Tudományok Intézetének (IWM) vezető kutatója. Úgy véli, „e geopolitikai időkben Európa nem maradhat semleges néző”.

A nemzetközileg elismert politológus és filozófus, belgrádi otthonából tartott online előadást az FTI/iASK „Európa jövője globális kontextusban” című sorozatában. 55 perces előadása széles történeti és politikai áttekintést adott, kezdve azzal a 20. század végi európai eseménnyel, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie: a jugoszláv háborúval. Addigra Európa már évtizedek óta biztonságban élt az Egyesült Államok védőernyője alatt, és az lehetővé tette a volt ellenségek számára, hogy felülemelkedjenek különbségeiken, és az egységes piac megteremtésére, a határok megnyitására, az Európai Unió létrehozatalára koncentrálhassanak.

Egyesek szerint azonban az Egyesült Államok az utóbbi években elkezdett visszalépni a világ vezetőjének szerepétől, és ez Európát a politikai döntések előterébe helyezte. Ma már nem engedheti meg magának, hogy az olyan súlyos válságok maguktól való elmúlásában reménykedjen, mint a szíriai háború, az euróövezeti válság, a tömeges migráció, vagy Oroszország agresszív fellépése Grúziában vagy a Krím-félszigeten. Vejvoda szerint annak a politikának a fenntartása, hogy mások oldják meg a konfliktusokat „Európa szeme láttára robbant szét”.

Más kihívások, például a jövedelem-elosztás egyre szélesedő szakadéka, komoly elégedetlenséget váltottak ki, megosztották az északi és déli országokat, a bal és a jobboldali populizmus erősödéséhez vezettek a kontinens egyes államaiban.

A súlyos problémák ellenére Vejvoda professzor úgy véli, hogy az EU úrrá lesz a viharokon és az fennmarad, mivel „védőbástya az európai társadalmak negatív tendenciáival szemben”. Ezt húzza alá az a tény, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a közvélemény bizalma az európai békeprojekt iránt.

Most úgy tűnik, hogy a Covid-járvány nyomán a szolidaritás erősebb érzése érvényesül Európában: nő az egyetértés, hogy a tagállamoknak együtt, közösen kell segíteniük a támogatásra szoruló országokat.

Közös politikára és fellépésre van szükség a kínai, orosz, török ​​törekvésekkel szemben is, amikor azok az EU egyes tagjai számára gazdasági ösztönzőket kínálnak. Az uniónak „emelnie kell a tétet” – mondja Vejvoda.

A Trump-jelenség, a Brexit és az önkényuralmi kormányok megjelenése nyomán számolni kell az EU nem valószínű, de nem lehetetlen „ítéletnapi forgatókönyvével is”. Ennek elkerülése érdekében emlékezni és tanulni kell Európa 1920–1945 közötti történelméből. Meg kell erősíteni a demokráciát, növelni kell az egyének és a társadalmi csoportok nyomását a politikai szabadságjogok korlátozása ellen.

Sok ma a kérdés. Mi lesz Európa szerepe a világban? Minden megy majd „ugyanúgy, mint ma”? Milyen lesz a civilizációs modell? Visszaszorul-e, és milyen mértékben, a globalizáció? Erősítenie kell-e az államoknak az oktatási és egészségügyi szolgáltatásaikat? Fennmarad-e az egyenlőtlenség jelenlegi szintje?

Látni kezdeti pozitív jeleket, és nemcsak csupán az erősödő német-francia együttműködésben, hanem más országok fellépéseiben is. A nagy kérdés az, hogy vajon az összes EU-tagország, beleértve a négy ’spórolós’ országot (Dánia, Svédország, Hollandia és Ausztria), egyetértésre tud-e jutni egy hatékony és összehangolt erőfeszítés érdekében. „Az EU-nak lépnie kell” -mondja Ivan Vejvoda.