A magyarországi Holokauszt 80. évfordulóján Zsidó élet és zsidóellenesség az osztrák-magyar határtérségben 1930–1948 között címmel szervezett kétnyelvű konferenciát kedden a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) és az Osztrák Kulturális Fórum.

Tavaly kezdődött az FTI-iASK és az Osztrák Kulturális Fórum együttműködése: ősszel egy kiállításnak adott helyet a megújult zsinagóga – egy Bécsben élő festőművésznő az Ószövetség zsidó prófétanőit ábrázoló képeinek kiállításával. Akkor merült fel a közös konferencia ötlete, amelyen a két ország kutatói a holokauszttal kapcsolatos újabb eredményeiket mutatják be a nyugat-magyarországi régió és a határ túloldala vonatkozásában. Térségünk és a mai Burgenland sokszorosan érintett, a munkaszolgálat szempontjából kiemelt terület volt. Láncolat alakult ki a nyugati határnál munkaszolgálatos táborokból, amely (formálisan) a szovjet tankok megállítására épített falat. Hadászatilag nem volt jelentősége, arra viszont alkalmas volt, hogy a munkával pusztítsák el a még életben maradtakat. A konferencián az ehhez is kapcsolódó, még fel nem kutatott, vagy újabban feltárt eredményeket ismerhette meg a szakma, pedagógusok és diákok is a Zwingerben.

(Néhány éve már magyarul is olvasható Patrick Desbois francia pap könyve, A golyók általi holokauszt. A kötet feltárja, hogy nem csupán haláltáborokban haltak meg zsidók, hanem agyonlőtték őket: a németek meggyilkoltak mintegy kétmillió zsidó származású embert a Szovjetunióban. Ott volt ez igazán nagy mértékű, de ennek a legnyugatibb határa is érinti Kőszeget: 1945 márciusában történt a rohonci vérengzés. )

A házigazda nevében Szántóné dr. Balázs Edit történész (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete kutatója; Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem), a társrendező részéről Renate Seib kulturális tanácsos, igazgatóhelyettes üdvözölte a megjelenteket.

Básthy Béla, Kőszeg polgármestere beszédében úgy fogalmazott: megrendüléssel és egyben büszkeséggel köszönti a konferenciát. Erkölcsi kötelességünk, hogy a 80. évfordulón nagy odafigyeléssel emlékezzünk a borzalomról, és nagy dolog, hogy az április 3-án megnyílt Holokauszt 80 emlékév eseményei közül az elsők között van a kőszegi tanácskozás, mondta. Hozzátette: Kőszegnek a helyin kívül országos jelentőségű története van a holokauszt szempontjából. Majd az egyik tanulságként fogalmazta meg, hogy tudatosítani kell az itt élő népcsoportok értékeit.

Ursula K. Mindler-Steiner (Andrássy Universität Budapest) a burgenlandi, különös tekintettel az Oberwartban/ Felsőőrön élt zsidóság két háború közötti történetéről beszélt. Mint mondta, a burgenlandi zsidók története szorosan kapcsolódik a vidék kulturális és gazdasági fejlődéséhez. Ezen belül Felsőőr vallási és nyelvi szempontból is sokszínű volt, és a legnagyobb hitközségi területtel rendelkezett. (Felsőőrön már 1830-ban megtelepedtek az első zsidó családok.)

Az előadó részletezte a zsidó infrastruktúra (zsinagóga, iskola, hitoktatás, temető, egyesületi élet) kiépülését. A náci korszak elején a templomot kisajátították, és tűzoltókészülék-raktárrá alakították át. 1918 és 1923 között súlyos antiszemitizmussal kellett szembesülniük az itt élő zsidó embereknek, mély identitásválságot éltek át. A ’30-as években egyre nagyobb mértékben terjedt az antiszemitizmus. Az Anschluss rájuk is nagy hatást gyakorolt: jogi diszkriminációt, üldözést éltek át. A korábbi 3700 fős közösségből a háború végén mindössze 181 zsidót regisztráltak.

Prof. Dr. Szita Szabolcs történész, holokausztkutató, a Nemzetközi Mauthausen Bizottság elnökségi tagja a Birodalmi védőállás építéséről beszélt. Halálerőd Magyarország nyugati határán, 1944-1945 címmel. Sorra vette a Magyarország nyugati határa két oldalán történt eseményeket 1944. március 19-i német megszállás és 1945 március vége között – melyek, mint mondta, olyan válságot hoztak és annyi megpróbáltatást az országnak, amit máig nem hevertünk ki.  Azt, hogy a németek a birodalom hátsó bejáratának védelmére, magyar zsidó kényszermunkásokkal és a kivezényelt helyi lakossággal építtették a Birodalmi Védőállás, a Keleti Fal erőd- és sáncrendszerét. Megrázó képet festett az erődépítő munkatáborok szörnyű valóságáról, a nyilas propaganda erejéről és felsorolta azok nevét, akik a magyar szellemi élet kiválóságaiként munkatáborba kényszerültek. Előadásából az is kiderült: nincs még kellően feldolgozva például Nyugat-Magyarországon – és ez a határ mindkét oldalára vonatkozik – a kényszermunkatáborok története.

Délután egyebek mellett a dél-burgenlandi zsidók sorsáról Gerhard Baumgartnertől hallhattak a résztvevők. Jakab Attila a mosoni zsidóság reprezentációjáról szólt a „Mosonvármegye – Magyaróvári Hírlapban.” Dr. Molnár Judit, a Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Politológiai Tanszékéről a „jégre tett” zsidók útját elemezte a 4. deportálási zónából a strasshofi „rabszolgapiacra” Szarka Lajos arról beszélt előadásában, milyen volt a kényszermunka a magyar határ túloldalán. Tárkányi Sándor, a Soproni Egyetem FMK Kreatívipari Intézet munkatársa Az oral history és a helytörténeti kutatás szerepe az aranyvonat brennbergi eseményeinek a rekonstruálásában címmel tartott előadást.

Szöveg: Tóth Kata/Vas Népe

Képek: Lipi Gergely/iASK