Pók Attila történész (FTI-IASK) előadásában arról beszélt, hogy „Miként lesz a múltból történelem?”. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének  volt igazgató-helyettese szerint nemcsak a tudomány, hanem a politika és tevékenyen közrejátszik abban, hogy miként lesz egy-egy múltbéli történésből, eseményből, személyből történelem. Az ok, hogy az egyes politikai csoportosulások önmeghatározása egy-egy múltbéli eseményhez való viszonyulásuk alapján történik. Ilyen eklatáns példa volt a XIX. századi magyar történelemben a viszonyulás Kossuthhoz és/vagy Széchenyihez, esetleg Deákhoz?

A politikával ellentétben a történészi szakma alapja az ún. történelmi fogalmak tisztázása és meghatározása, mely habarcsként funkcionál, és vele a múlt különböző elemeiből, vagyis a téglákból felépíthető, összeállítható egy teljes történelmi kép a módszertanok és az elméletek segítségével. A fogalmak tisztázása azonban problematikus, mivel a források vagy rendelkezésre állnak vagy sem, illetve vagy relevánsak vagy nem. Ezek megítélése viszont bizonyos – sokszor sajátos értékrendszer alapján történik, melyet vagy tapasztaltunk, vagy tanultunk, vagy éppen „örököltünk”. Tehát sosem egy absztrakt, elvont történeti konstrukciót építünk fel, hanem egy rendkívül bonyolult, komplex rendszert.

Vajon miért fontos, hogy foglalkozzunk a múlttal? – tette fel a kérdést Pók Attila. Úgy vélte, ennek több oka lehet: identitás meghatározás, legitimációs törekvés, törvényi vagy társadalmi igazságszolgáltatás a korábban elszenvedett sérelmek miatt. Néhány egyszerű történelmi példán keresztül szemléltette, hogy miként működik is ez a gyakorlatban. Az önkényuralmi-rendszerekhez köthető utcanevek megváltoztatásánál merült fel problémaként, például az „úttörő” kifejezés, ami ugyan a kommunista rendszerekhez köthető, de már korábba is ismert tevékenység volt, vagy éppen Nagy Imre miniszterelnökről elnevezett utcanevek, aki szinte egész életében vezető kommunista funkcionárius volt, de élete végén 56-os mártír lett. Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért c. művében vetette fel, hogy a 2. magyar hadseregben az egyszerű, sorozott magyar katona vajon áldozat, hős vagy éppen bűnös volt a tettei okán. A kérdés, hogy vajon lehet-e egy rossz ügy érdekében hőstettet végrehajtani vagy éppen fordítva lehet-e egy nemes ügyért gonosztettet elkövetni? Nincsen egyértelmű válasz, a cél a vita, a gondolkodás serkentése volt. Pók Attila által említett másik példa Daniel Goldhagen kérdése volt: vajon miként viszonyult – elszenvedőként, elkövetőként, társtettesként vagy éppen áldozatként – a német nép a 12 éves náci uralom alatt elkövetett különböző rémtettekhez? Pók Attila kiemelte, hogy az az európai törekvés, hogy létrejöjjön egy közös, kollektív európai emlékezettudat, nem működik, mert az érintett társadalmak nem tudják elfogadni kölcsönös sérelmek és bűnök relativizálása okán.

Pók Attila szerint a tudomány célja nem az igazságkeresés. Pierre Nora francia történészt idézve elmondta: „a történelem nem vallás, nem erkölcs, nem a jelen szolgálója, nem emlékezet és nem igazságszolgáltatás”. Hozzátette ugyanakkor, hogy erősen vitatható, hogy a történésznek kell-e erkölcsi szempontokat is érvényesíteni a munkája során vagy sem. Sokszor elkerülhetetlen, hogy a történész része legyen az igazságszolgáltatásnak, mivel van, amikor szakértőként kérnek fel bizonyos történelmi igazságtételi folyamatokban. Élettapasztalat során arra jutott, hogy amíg a történészek történészként, a politikusok pedig politikusként tevékenykednek addig nincsen baj. A történelem nemcsak tanulmányokból és lábjegyzetekből áll, hanem érzésekből, gondolatokból, mentalistásokból, vagyis arra kell vigyáznunk, hogy ne essünk szereptévesztésbe! – vélte Pók Attila.

Időpont: 2019. április 15. hétfő 18.00 óra

Venue: Írottkő Hotel & Bár – Kőszeg H-9730 Főtér 4.

Az eseményt online közvetítjük a www.iask.hu és https://www.facebook.com/iask.hungary oldalakon!