Amikor a 4. UNESCO MOST Téli Iskola programját állítottuk össze, nem tudtuk volna elképzelni, hogy milyen események fognak kibontakozni 2022 februárjának utolsó hetében. Az „Európa és geopolitikájának újragondolása a jelenkorban” című panelt még tavaly szeptemberben 2022. február 24-re időzítettük. Akkor még nem is sejtettük, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusról fogunk beszélni egy olyan közönség előtt, amelynek tagjai között a poszt-szovjet országokból érkező diákok is voltak. Sokan közülük sírva fakadtak. Néhányan közülük a kijevi óvóhelyekről csatlakoztak hozzánk a Zoomon. Szívszorító volt.

Aznap kora reggel Putyin orosz elnök „különleges katonai műveletet” jelentett be Ukrajnában. Reggel 5 órakor az orosz erők rakétatámadást indítottak több Kijev és Harkov környéki helyszín ellen. A hírügynökségek világszerte tudósítani kezdtek az eseményekről, és „háborúnak” nevezték az orosz katonai műveletet. Új világra ébredtünk aznap? Ez a kérdés foglalkoztatott mindenkit az UNESCO MOST Téli Iskolánk negyedik napján.

A panelt Sanja Tepavcevic, az FTI-iASK kutatója vezette, aki az egykori Jugoszláviában (Bosznia és Horvátország) született és nőtt fel, amíg a Jugoszlávia felbomlásával járó erőszakos konfliktus miatt családja Oroszországba kényszerült, ahol majdnem két évtizedig tanult és dolgozott.

Az új vasfüggöny

Andrew C. Kuchins amerikai politológus, akadémikus, a Közép-ázsiai Amerikai Egyetem korábbi vezetője a hidegháború végétől napjainkig tartó eseményekre reflektált azzal a céllal, hogy más szemszögből világítsa meg a jelenlegi eseményeket. Elmondta, hogy a berlini fal leomlása, Németország újraegyesítése és a Szovjetunió összeomlása óta az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a jövőben az európai biztonságot. „A nagy ellenség, a Szovjetunió összeomlott, George W. Bush pedig egy egész és szabad Európát követelt, de mi tudtuk, hogy ez az Európa nem létezhet, ha Oroszország nem érzi jól magát benne, ha a hangját nem hallják és nem tisztelik” – mondta. „Bíztunk a NATO-ban, hogy átveszi a vezetést és irányítja Európa biztonsági architektúráját, de a NATO bővítésének kérdése elég gyorsan felmerült. Bush azt állította, hogy ez egy védelmi szövetség, de őszintén szólva nem volt az. Oroszországnak mint kontinentális hatalomnak mindig is volt területi biztonságérzete. A NATO-t arra tervezték, hogy megfékezze, és a problémák akkor kezdődtek, amikor Grúzia és Ukrajna tagságának erőteljes szorgalmazásával elkezdett közelebb kerülni Oroszországhoz. Putyin válasza az volt, hogy Ukrajna nem is igazi ország. Nem érthetünk vele egyet, de ez volt az ő véleménye, és ez volt az ő módja a vörös vonal kijelölésére. Amit most látunk, az az Európa egységessé és szabaddá tételére irányuló erőfeszítések vége. Új szakaszba lépünk, és egy új vasfüggöny kialakulásának lehetünk tanúi, amely vagy Ukrajna nyugati határán, vagy kelet és nyugat között lesz”. Kuchins professzor a következő szavakkal zárta beszédét: „Európának függetlenebb álláspontot kell képviselnie ahhoz, hogy ez a világ biztonságosabb legyen”.

Európa létjogosultsága

Edouard Gaudot történész és politológus, aki jelenleg az Európai Parlament zöld frakciójának tanácsadója, Európa jövőjéről beszélt. Szerinte a jelenlegi válság megmutatta, hogy az EU hogyan tud egységesen fellépni a geopolitikai kérdések kezelésében. Magyarország döntése, hogy támogatja a többi tagállamot az Oroszország elleni szankciók bevezetésében és az Ukrajna elleni támadásuk elítélésében, az egyik legjobb példa erre. Fő kérdése az volt, hogy mi ma Európa létjogosultsága.
„Európa merkantilista módon viszonyul a világhoz” – mondta Gaudot. Hangsúlyozta, hogy az EU-nak a normatív ereje mellett kereskedelmi érdekei is vannak, és ez teszi erőssé. „A kereskedelem eszméje átpolitizálódott” – tette hozzá. Az elmúlt két évtizedben azonban az erőszak és az egymással összefüggő válságok megmutatták, hogy Európa képtelen a kollektív gondolkodásra. „Újra meg kell tanulnunk az erő nyelvét”. Gaudot három alapvető kérdést is feltett Európának: ki a vezetője, hová tart, és mi a célja? Arra a következtetésre jutott, hogy az EU Parlament helyett a nagy államok, például Németország és Franciaország a hajtóerő, a cél pedig egy közös kulturális tér. Ez azonban nincs meghatározva. Úgy látja, hogy a legfontosabb feladat, az hogy „megtaláljuk Európa létjogosultságát, azt az okot, amiért együtt akarunk élni”

Európai értékek

Boglárka Koller a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese hangsúlyozta, hogy az ukrajnai konfliktus több európai válság, köztük a gazdasági válság, az intézményi válság, a közvélemény politizálódása és a bizalmi válság, a folyamatban lévő Brexit-folyamat, a migrációs válság és a Covid-19 járvány idején kezdődött. Feltette a kérdést, hogy milyen Európa fog kialakulni ezekből az egymással összefüggő válságokból, és hogy az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus eredményezhet-e egy erősebb uniót.
Egyik fő megállapítása az volt, hogy az uniós politikák egyre inkább értékalapúak. Elmondta, hogy ez tükröződik a bővítési folyamatban, mivel az EU azt vizsgálja, hogy a tagjelölt országok megfelelnek-e az európai értékeknek, mint például a jogállamiság, a kisebbségek tiszteletben tartása és mások. Ez azt jelenti, hogy az EU-nak az a feladata, hogy még jobban meghatározza, hogy mik ezek az értékek. Mivel az EU környezete megváltozott, fontos értékelni a külföldi hatalmak szerepét az EU-ban. Az ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a normatív hatalom már nem elegendő a béke megőrzéséhez.

A hatalom nyelve

Emil Brix osztrák diplomata, történész, aki jelenleg a bécsi Diplomatische Akademie igazgatója úgy véli, hogy Európa normatív hatalma már nem olyan releváns, mint korábban. Néhány nappal azelőtt, hogy Olaf Scholz német kancellár kijelentette, hogy országának prioritása a fegyverkezésbe és a hadseregbe való beruházás, Emil Brix szerint Európának a normatív hatalom mellett valódi hatalomra is szüksége van. „Szuverén Európára van szükségünk” – mondta – „mert a nyelvi hatalmat a hatalom nyelvével cseréltük fel”. Hozzátette, hogy Európának jelentős paradigmaváltásra van szüksége, és hogy Európa geopolitikai átrendezése lehetetlen Kína és Oroszország figyelembevétele nélkül. Európa újradefiniálása szintén lehetetlen Putyin hatalmi nyelvének megértése nélkül. Ukrajna esetében az emlékezetet is bevonta a politikai döntéshozatalba. A történelem visszatért, – mondta Brix, – és politikailag használják fel.
Európa jövője a bővítésben, az egységesítésben és a közös kulturális értékek megteremtésében rejlik. Brix hangsúlyozta, hogy az EU-nak van vonzereje, és jelenleg arra törekszik, hogy befolyását kiterjessze a szomszédos országokra. „A bővítési folyamat lépésről lépésre próbálja kihasználni az EU ezt a vonzerőt” – mondta.

Írta: Ivana Stepanovic (FTI-IASK) és Ravid Taghiyev (FTI-iASK)