Kutatás és tanulmányok
Európa jövője globális kontextusban – FTI-iASK előadássorozat
Az ukrajnai események kibontakozásával fontos kérdések merülnek fel a geopolitika jövőjével és Európa biztonsági struktúrájával kapcsolatban.
Miként alakulnak majd a kelet és nyugat közötti feszültségek, és melyek az EU legfontosabb feladatai?
A panelbeszélgetés résztvevői az átalakuló nemzetközi renddel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket elemzik, miközben megvitatják a jelenlegi események néhány történelmi gyökerét és azok lehetséges jövőbeli kimenetelét.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
Időpont: 2022. március 8. (kedd), 15.00 óra
Helyszín: FTI-iASK Zoom platformja
Miért választotta Putyin ezt a pillanatot Ukrajna lerohanására? A világot kimerítette a világjárvány, a népvándorlás és a gazdasági válság, és képtelen összefogni és működőképes megoldásokat találni a legsürgetőbb problémákra, például az éghajlatváltozásra. Hogyan kerülhettünk egy újabb háborúba, miután 23 éven át kitartóan törekedtünk arra, hogy megőrizzük Kelet és Nyugat békés együttélését? Milyen tanulságokat nem sikerült levonnunk? Mit tehettünk volna másképp, és milyen megoldások vannak most? Ezek a kérdések álltak a 2022. március 8-án, az orosz-ukrán háború 13. napján tartott kerekasztal-beszélgetés középpontjában. A résztvevők között volt Andrew C. Kuchins főelőadó, Nataliya Zubar, Michal Vasecka, Orsolya Raczova és Ravid Taghiyev panelbeszélgető, valamint Miszlivetz Ferenc, aki a panelbeszélgetés elnöke volt.
Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi oroszországi és ukrajnai eseményeket, ismernünk kell a történelmet. Andrew C. Kuchins amerikai politológus, akadémikus, a Közép-ázsiai Amerikai Egyetem korábbi vezetője „Az „egész és szabad” Európa megteremtéséről szóló álom vége” című előadásában a hidegháború végének idejébe kalauzolt vissza bennünket. Fő állítása az volt, hogy az Európa egésszé és szabaddá válásához fűzött idealista remények 2022. február 24-én szertefoszlottak, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Elmondta, hogy Oroszország biztonsággal kapcsolatos aggodalma a 2008-as bukaresti csúcstalálkozóval kezdődött, amikor Ukrajna és Grúzia NATO-tagságért folyamodott, annak ellenére, hogy Putyin világosan kijelölte vörös vonalait. A biztosítékok ellenére, miszerint a NATO egy békés és védekező szövetség, a volt Jugoszláviában és Líbiában történt beavatkozásuk bebizonyította, hogy ez nem így van. „Úgy gondolom, hogy Ukrajna NATO-tagsága túl messzire vezető híd volt” – mondta, és azt javasolta, hogy a Nyugat gondolkodjon nyíltabban a semleges státuszról. „Ha meg akartam volna akadályozni a háborút, komolyan vettem volna az orosz biztonsági aggályokat. Oroszországnak viszonylag jól kell éreznie magát az európai biztonsági architektúrában, különben nem fog működni”.
Nataliya Zubar, az ukrajnai Kijevben élő szociálpszichológus és adattudós, aki jelenleg a Majdan Megfigyelő Információs Központ elnöke, Harkivból online csatlakozott a találkozóhoz. A bombázások által feldúlt várost még mindig támadás érte, és Nataliya tájékoztatott minket, hogy nem biztos, hogy sokáig tud velünk maradni, miután meghallotta a légvédelmi szirénákat. Figyelmeztetett minket, hogy Európa jövője most történik. Hangsúlyozta, hogy a nukleáris katasztrófa közelebb van, mint gondolnánk, nemcsak a nukleáris támadás lehetősége miatt, hanem azért is, mert Ukrajnában az összes atomerőművet fenyegetik. Arra a kérdésre, hogy mi Putyin végcélja ebben a háborúban, és mi vethet véget neki, egyszerű volt a válasza: „Nem fog leállni”. Véleménye szerint a NATO közvetlen bevonása az ukrajnai háborúba az egyetlen módja Putyin megállításának.
Orsolya Raczova, a GLOBSEC és a Global Risk Insights számára dolgozó, a King’s College Londonban és a London School of Economicsban MA és MSc diplomát szerzett biztonságpolitikai szakértő az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos biztonsági kockázatokról beszélt. Elmondta, hogy az Ukrajnában alkalmazott orosz katonai taktikát korábban a csecsenföldi Groznijban, valamint a szíriai Aleppóban és Idlíbben is alkalmazták. Elárulta továbbá az orosz stratégiai és nem stratégiai nukleáris fegyverekből álló flottájának részleteit is. Felhívta a figyelmet Oroszország „eszkalálj, hogy győzz” nukleáris doktrínájára, és figyelmeztetett 4000 taktikai nukleáris fegyverére, amelyeket akkor lehet bevetni, „ha egy hagyományos háború kicsúszik az irányítás alól”. Valós veszélye van a nukleáris háborúnak? Orsolya azt állítja, hogy a totális nukleáris háború esélye továbbra is csekély, ugyanakkor a taktikai nukleáris fegyverek alkalmazása szóba jöhet. Hangsúlyozta azt is, hogy a budapesti memorandum, amely biztonsági garanciákat garantált Ukrajnának, amint az levetette nukleáris képességeit, nem volt jogilag kötelező érvényű, és ez ürügyet adott Oroszországnak a memorandum megsértésére.
Orsolya Raczova szerint az egész jogállami alapú világrend veszélyben van, és Európa nem biztonsági szereplő. Rámutatott, hogy az EU-nak, amely a NATO-ra támaszkodik a béke biztosításában, újra kell gondolnia a biztonsági architektúráját, és talán újra kell gondolnia egy európai hadsereg létrehozását.
Michal Vašečka szociológus, a pozsonyi Nemzetközi Szabadművészeti Iskola docense és az Aspen Central Review Europe szerkesztőbizottságának tagja hasonló aggodalmakat fogalmazott meg. A „kölcsönös függőség politikájára” helyezte a hangsúlyt, amikor Európa Oroszországgal és az Egyesült Államokkal való kapcsolatainak jövőjéről beszélt az ukrajnai háború és annak a biztonsági architektúrára gyakorolt következményeinek fényében. Hangsúlyozta Oroszország sajátos hozzáállását a joghoz és a hatalomhoz, amely az utóbbit felülírja. Mivel a jog csupán a hatalom eszköze, nem meglepő, hogy Oroszország a nemzetközi szerződések és egyezmények megsértését választja a háborúkban, amelyeket „a messianisztikus önszentségtörés motivál”. Megjegyezte, hogy az orosz alkotmánybíróság anélkül hagyta jóvá a Krím Oroszországhoz való csatolását, hogy az ENSZ Alapokmányával való összeegyeztethetőséget figyelembe vette volna. Mivel Oroszország szerinte nem demokratikus ország, és az is marad, Európának és a NATO-nak el kell fogadnia ezt a valóságot. Oroszországnak a demokratikus értékekkel és a nemzetközi joggal szembeni álláspontja, valamint az USA kivonulása fényében Vašečka számos fontos kérdést vetett fel a geopolitikai kapcsolatok jövőjével kapcsolatban:
– Folytatja-e az EU az európai biztonsági architektúra kiépítésére tett kísérleteit az USA kisebb mértékű bevonásával? Meglátásom szerint jelenleg inkább nem.
– Franciaország meg fogja változtatni az Oroszországot kizáró európai biztonsági architektúrával kapcsolatos álláspontját? Én inkább azt mondanám, hogy igen.
– Németország folytatja-e a béke fenntartására irányuló keleti politikáját, és az Oroszországgal való kölcsönös függőségen keresztül? Őszintén szólva, nem tudom. Olaf Scholz olyan ellentmondásos üzeneteket küldött, amelyek teljesen összezavarnak minket.
– Mi lesz a közép-európai országok, mint Lengyelország, Magyarország, a balti államok, Szlovákia és Csehország álláspontja? Saját, független modus operandi-t fognak keresni, miközben megpróbálják kikezdeni a francia és a német álláspontot? Őszintén szólva nem tudom.
Ravid Taghiyev, az iASK tudományos munkatársa az európai orosz invázió tágabb következményeiről beszélt. Úgy vélte, hogy a válság „zsákutcába vezette a nemzetközi jogot és biztonságot Európában”. Szerinte a háború alapvetően megkérdőjelezte a rendszereket és mechanizmusokat, mind nemzetközi (ENSZ), mind regionális (EBESZ, Budapesti Memorandum) szinten. Ravid kitért az európai biztonsági rend változó természetére is, utalva Macron felhívására, hogy nagyobb autonómiát szeretne elérni az európai biztonsági ügyekben, Németország militarizálási hajlandóságára, valamint az EU nem NATO-tagállamok, például Svédország, Finnország és Ausztria biztonsága miatti aggodalmakra. Beszélt a közelmúlt politikai fejleményeiről a többi posztszovjet országban, ahol az orosz védelem alatt álló szeparatista rezsimek további eszkalációt okozhatnak, miután Grúzia és Moldova követte Ukrajna lépéseit, és aláírta az EU-tagság hivatalos kérelmét. Végezetül értékelte az Ukrajna szuverenitását biztosító lehetséges forgatókönyvet, és lehetséges megoldásként az ország „finnesítését” javasolta.
Andrew Kuchins egyetértett azzal, hogy Ukrajna finnosítása ésszerű megoldás a problémára – amely Putyin Oroszországának biztosítaná a szükséges biztonsági garanciákat. Azt állította, hogy a semleges pozíció lehet az a „kreatív és rugalmas” megoldás Ukrajna számára, amelyet most mindenki keres. „A finnesítésnek korábban pejoratív jelentése volt, de aztán Finnország magas színvonalú országgá fejlődött”.
A jelenlegi ukrajnai konfliktusról szóló számos vita egyetlen kérdés körül forog: mi zajlik Vlagyimir Putyin fejében? A kérdés a vita során is felmerült. „Vajon Putyin racionális szereplő?” – tette fel a kérdést Andrew Kuchins, és azt mondta, hogy a válasz erre a kérdésre attól függ, hogy mi a „racionális szereplő” definíciója. Oroszország biztonságérzetének és magának a NATO-nak a háborúhoz vezető eseményekben játszott szerepének elemzése azt sugallta, hogy Putyin racionális szereplőnek tekinthető. Miszlivetz Ferenc ezt az érvelést azzal támasztotta alá, hogy cselekedetei mögött sok racionális döntést lát. Rámutatott, hogy Putyin Ukrajna elleni támadása egy adott pillanatban történt, két évvel a világjárvány után, gazdasági válság, kiberháborúk és klímaváltozási vészhelyzet közepette, miközben a világ nem tud megegyezni a sürgető kérdések egyikének megoldásáról sem. „Ezek a dolgok előre láthatóak voltak” – mondta.
Másrészt Nataliya Zubar bírálta azt az álláspontot, hogy Putyin racionális szereplő. Állításait Ryszard Praszkier, a Varsói Egyetem Társadalomtudományi Intézetének kutatója és a Lengyel Vezetéspszichológiai Akadémia előadója is alátámasztotta. Azt állította, hogy Putyin egy „tervekkel rendelkező pszichopata”, aki azért vált veszélyessé és erőszakossá, mert akadályokba ütközött. Elutasította azt a feltevést, hogy célja csupán a biztonsági biztosítékok megszerzése, és azt sugallta, hogy valószínűleg Oroszország terjeszkedése a célja, ezért a NATO közvetlen bevonása az egyetlen megoldás és az egyetlen esély, hogy nemet mondjanak neki.
Miszlivetz Ferenc erre a nézetre reagálva feltette a kérdést, hogy feloldható-e a „Putyin-paradoxon”. „Ha a Nyugat passzív marad, akkor félő, hogy tovább megy, ha pedig a Nyugat beavatkozik, akkor a totális atomháború veszélye fenyeget” – mondta, majd hozzátette, hogy többféle alternatív jövőképben kell gondolkodni Európa számára.
© 2017-2023, Minden jog fenntartva
