Mátay Mónika, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete kutatója 2019. január 29-én és január 30-án előadást tartott a Szingapúri-Yale Egyetem Történelem (YALE-NUS), illetve Építészeti Tanszékén (NUS ARI) az ERASMUS+ akadémiai csereprogram keretében. Az előadások célja a magyarországi kutatások bemutatása, és a nemzetközi, egyetemek és tudományos intézetek részvételével működő mikrotörténeti kutatóhálózat továbbfejlesztése volt. A programok megszervezését a Szingapúri egyetem oktatói, Chin Chuan Fei (Filozófia Tanszék, NUS) és Rigó Máté (Történelem Tanszék, YALE-NUS) vállalták magukra.

Mátay Mónika ismertette a kőszegi Beszélő Házak alapgondolatát és módszerét, amely magában foglalja a kulturális örökség interdiszciplináris (társadalomtörténeti, irodalmi, építészet- és művészettörténeti, illetve zenei) értelmezését, a mikroszkopikus megközelítést, léptékváltással a makro- és a mikroszintű vizsgálatok összekapcsolását, továbbá életút- és hálózat elemzéseket. A város történetének megismerése nem öncélú, a projekt legfőbb törekvése, hogy a ma élők számára kulturális identitásuk integráns részévé válhasson a múlt. A 21. század Európájának identitásválsága idején nagy jelentősége van a lokalitás, a lokális értékek, és a helyi kulturális örökség jobb megismerésének. Az előadásban Mátay kitért Kőszeg sajátos helyzetére a magyarországi városhálózatban, és arra is, hogy ez a különleges osztrák-magyar kettős kötődés hogyan befolyásolta a város fejlődését.

Kőszeg története során más településekkel összevetve innovatívabbnak bizonyult, képes volt a kritikus helyzetekből számára kedvező módon kikerülni, fejlődéséhez új utakat találni. Ebben nagy szerepük volt olyan társadalmi csoportoknak, mint a 18. századtól a nemesség és az arisztokrácia, amely a városban működő Dunántúli Kerületi Táblának köszönhetően bekapcsolódott a város életébe, az egyházi szervezeteknek, a szerzetes- és apácarendeknek, és a helyi zsidóságnak – csak, hogy néhány meghatározó példát említsünk. Ezek a csoportok a helyi eredményeket és kezdeményezéseket hálózati működésüknek köszönhetően országos, sőt nemzetközi keretekbe integrálták, és fordítva, a helyben született művészeti, zenei, oktatási, tudományos eredmények szorosan kötődtek a hálózatos működéshez, a sikerek hátterében hálózatok álltak. Kőszeg esetében feltűnő, hogy méretéhez, népességszámához képest az innovációkat elősegítő hálózatok jelentősen bekapcsolódtak a város életébe.

Mátay Mónika kitért egyedi életút-elemzésekre, különösen Festetics Imre, a genetikai törvények első felfedezőjének eredményeire. Értelmezte azt az arisztokrata-tudományos, és persze gazdasági, kulturális közeget, amelyben ezek a sikerek megszülethettek.  Bemutatta a Chernel család kiemelkedő szerepét Kőszeg történetében, apa és fia felvállalt lokálpatrióta küldetését, és kettejük tudományos törekvéseit. Mátay azzal a kérdéssel is foglalkozott, vajon miért kötődött a világhírű írónő, Kristóf Ágota Kőszeghez olyannyira, hogy a várost választotta végső nyughelyéül, azt a várost, ahol összességében egy évtizedet sem töltött, mégis a legmeghatározóbb hely maradt az életében.

A szervezők kommentátornak kérték fel Lilian Chee-t, az Építészeti Tanszék vezető helyettesét. Megjegyzései elsősorban a módszerre vonatkoztak, feltette a kérdést, vajon, a kutatás során alkalmazott akadémiai diskurzusok nem nyomják-e el a külön-külön megvizsgált egyedi történeteket, az interjúkban megszólított embereket, az egyéni hangokat? Kérdésként merült fel, hogyan egyeztethetőek össze az akadémiai kutatás és a turizmusban elvárásai, hogyan lehet két szinten és két közönségnek bemutatni az eredményeket? A hallgatóság felvetette, sikerül-e antropológiai értelmezéssel közelíteni az egyedi esetekhez és a történetekben involvált családokhoz, személyekhez? Képesek-e a kutatásban résztvevő társadalomtörténészek a saját anyagukra figyelni abban az értelemben, hogy a fogalomrendszer, kronológia, az adatok kidolgozása, csoportosítása ne külső szempontok szerint történjen, hanem a vizsgálatban szereplő emberek értékrendjét, világképét tükrözze?

Szingapúr, mint megalapításának 2019-ben mindössze bicentenáriumát ünneplő, ugyanakkor a Délkelet-ázsiai régióban egyedülálló, rendkívül sikeres fejlődést magáénak mondható városállam nyitott a kreatív város fogalmára, konkrét jelentésére, továbbá a fenntartható fejlődés megvalósíthatóságára egyes területeken, például a turizmusban. Lilian Chee megjegyzésében éppen ez utóbbi nélkülözhetetlen szerepére hívta fel a figyelmet, s ez nyilvánvalóan elsősorban piaci kérdés. Ugyanakkor a közönség reakcióiból és a Szingapúrban most is folyó kutatásokból az is világosan látszik, hogy a fenntarthatóság mellett a kulturális örökség megőrzése, az elfelejtett, vagy eddig csekély figyelmet kapott közösségek megszólaltatása, „láthatóvá tétele” fontos törekvés. Az Indiai Örökség Központ egyik aktuális kiállításán a tamil eredetű, Chetti Melaka kis közösség történetét és szokásait lehet megismerni. A fenntarthatóság és a kulturális értékmegőrzés aktuális kulcsszavak, a kettő összeegyeztetése 21. századi kihívás, az 5,6 milliós Szingapúrban csakúgy, mint a 12.000-es lakosú Kőszegen.