A cikket Juozas Kasputis – Polányi Központ – Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) kutatója írta a Vilnius University Press-ben.
Email [email protected]

Összefoglaló. A társadalomtudományok gyakorlata továbbra is bonyolult tudományos vállalkozás. Episztemológiai szempontból a társadalomtudományok, a természettudományokkal ellentétben, nem felelnek meg a tudomány uralkodó definíciójának. A „tudomány”, a „vizsgálat” és a „tanulmányok” kifejezések között fennálló különbségek a társadalmi szféra megértésébe belevágó értelmiségi vitatott szerepében rejlenek. A társadalomtudományok „érettségét” általában az objektivitás és a racionalitás összefüggésében tárgyalják. Az episztemológiai viták folytatása azonban nem lenne elégséges a tudósra mint embert tanulmányozó emberre való hivatkozás nélkül. A tudományfilozófia főként a tudásfelhalmozás eljárásaira összpontosított, elhanyagolva a társadalmi kontextust és annak a kutatásra gyakorolt hatását. Ennek az elhanyagolásnak a kiküszöbölése érdekében ez az esszé először a tudós szerepével kapcsolatos kételyeket járja körül, amelyek a társadalomtudományok intézményesülésével a huszadik század elején merültek fel, majd ezeket a kérdéseket a legújabb tudományos fejlemények tükrében gondolja újra. Milyen felszínre tör a tudósok új, részvételi szerepe, amely felelős kontextualizálást és az oksági történetek tágabb felfogását követeli meg?

Kulcsszavak: racionalitás, társadalmi vizsgálat, tudományfilozófia, összefonódás

Az teljes írás anyagát angol nyelven ITT olvashatja!