Mottó: „Soha nem gondolok a jövőre – eljön az így is, épp elég hamar.” (Albert Einstein)

A nagy felfedezések az elmúlt két évszázadban jelentősen megváltoztatták életünket, és ez a tendencia a következő évtizedekben is feltehetően folytatódni fog. A XIX. század első felében az ipari forradalmat Isaac Newton gravitációs törvényekre vonatkozó felfedezései hajtották előre, feltalálták a gőzgépet, és forradalmasították a közlekedést és a teherszállítást. A XIX. század második felében pedig az elektromágneses sugárzás felfedezése kirobbantotta az elektromosság forradalmát: fényt hozott az egész világ számára és a rádióadások révén az információ széles tömegek számára vált hozzáférhetővé. Az erős és gyenge nukleáris kölcsönhatások felfedezése révén a XX. század első beléptünk a nukleáris korszak kapuján, megismerhettük a Kozmosz működését, és Albert Einstein munkáiból ‒ elsősorban a jól ismert E=mc2 egyenletből ‒ megtudtuk, hogy a tömeg és az energia kölcsönösen egymásba alakulhat át.

A tudomány másik meghatározó fejleménye a XX. század első felében a kvantummechanika feltalálása és a kvantumvilág alapvető törvényeinek felfedezése volt. Ezek a törvények pedig a digitális forradalmat robbantották ki, ami számos új eszköz, köztük a tranzisztor és a lézer felfedezéséhez vezetett. Megértettük a DNS-molekulákat, ami hozzájárult az orvostudomány forradalmi fejlődéséhez. Az elmúlt két évtizedben pedig még azt is megtanultuk, hogyan manipuláljuk a kvantummechanikai jelenségeket, hogyan építsünk rendkívül érzékeny szenzorokat, hogyan fejlesszük ki a kvantumkriptográfia módszertanát, illetve hogy a kvantumszámítógépek használatával hogyan hozzunk létre radikálisan új módszereket a számítógépes adatfeldolgozásban.

Ezek a fejlemények alapvető technológiai, politikai, társadalmi és kulturális változásokat eredményeztek, melyek aztán pénzügyi, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális válságokat idéztek elő. A régi iparágak hanyatlanak (az értékrendszereikkel együtt), mindeközben a termékek és a szolgáltatások tudástartalma és hozzáadott értékei felértékelődnek, a verseny egyre fokozódik, a szociális védőhálók pedig egyre gyengülnek. Egyre nagyobb rá az igény, hogy az emberi cselekvőképességet és a „kreatív” munkaerőt teljes körűen kihasználjuk. A nemzeti népességeket egyre növekvő heterogenitás jellemzi. A nemzeti oktatási rendszerek alacsony hatékonysága szintén fájó pont.

A világ soha nem látott kihívásokkal néz szembe, mint például az energia- és nyersanyag-ellátás, a környezet megóvása, versenyképességi, foglalkoztatási és egészségügyi kérdések, valamint az emberek biztonsága.

Az ipari forradalom a való világ igényeire reagálva indult el, majd ezek hajtották tovább. Pozitív változásokat idézett elő, ugyanakkor számos problémát is magával hozott, többek között például az élelmiszerek, a víz, a talaj és a levegő „megmérgezését”. Megnövekedett a közlekedés, a gyártás, a fűtés és a hűtés energiaszükséglete, ennek következtében elpazaroltuk nem megújuló erőforrásainkat (olaj, gáz, fémek stb.), és az iparban, a mezőgazdaságban, illetve a háztartásokban pedig túlzott mértékű vízfogyasztás alakult ki. A földfelszín topográfiai változásai árvizekhez és egyéb természeti katasztrófákhoz vezettek.

A fent említett változások alapján úgy gondoljuk, hogy olyan alaposan megismertük az anyagi világ erőit, és természetesen az ezen erők által vezérelt folyamatokat irányító törvényeket is, hogy szükségtelen holmi jövendőmondásra hagyatkoznunk. Vegyük inkább alapul a természetről és az anyagi világ jelenségeit vezérlő erőkről meglévő tudásunkat, amelyből kikövetkeztethetjük a várható változásokat és fejleményeket. Természetesen lehetetlen megjósolni azokat a váratlan ugrásokat, amelyek a jövőbeli nagy felfedezésekből indulnak ki és mindig jelentősen átformálják a világot. A társadalmi változások esete minden bizonnyal egy sokkal bonyolultabb kérdés, extrapolációval azonban itt is sok változás viszonylag pontosan előrejelezhető.

Most pedig nézzük meg egy kicsit a mérleg másik oszlopát is. Hogy szemléltessem az előrejelezhetőséggel kapcsolatos megjegyzéseimet, hadd hivatkozzak (példának okán) a Scientific American c. folyóirat 2010. júniusi számában megjelent egyik rövid írásra. Ezen szám címlapján a következő felirat áll: 12 esemény, amely mindent meg fog változtatni (és nem úgy, ahogy gondoljuk). A címlapon megjelenített cikket Katherine Harmon írta, és a H1N1 influenzavírus járványra is utal, amely később a vártnál kevésbé bizonyult ártalmasnak. Noha az orvostudomány folyamatosan fejlődik, a szerző mégis egy újabb lehetséges betegségről beszél, amely az előzőnél jóval károsabb lehet, és tönkreteheti a lakosságot, valamint megfertőzheti világunk társadalmi, gazdasági, politikai és jogi rendszerét. Ez a betegség milliókat ölhet meg, az országok határzárakat rendelhetnek el, előre törhet a diszkrimináció, és visszaeshet a nemzetközi kereskedelem is, amely óriási pénzügyi problémákat hozhat magával. A cikk szerint az ilyen fajta instabilitások és szabálytalanságok akár évekig is eltarthatnak.

A politikusok kénytelenek lesznek kemény döntéseket meghozni anélkül, hogy a háttérben húzódó helyzetről megkapnák a megalapozott döntésekhez szükséges tájékoztatást. A halálos kórokozó terjedésének megállítását, vagy legalábbis lelassítását célzó kormányzati döntések pedig akár sérthetik az alapvető emberi jogokat is. Kérdem én, nem épp ezt tapasztaljuk most világszerte a COVID-19 világjárvány kapcsán?

Kroó Norbert írása (MTA, FTI-iASK)