Történelmi városban modernül létezni, környezetet formálni és túlélni – feladattudat, felelősség és program egyformán. Látásmód, kihívások fogadása, válaszadási képesség kell hozzá, no meg kreativitás, lelemény, konstruktív jövőkép is.

Ezt a komplex, emberi és települési múltat-jövőt egyben látó, sőt harmonikus és fenntartható mivoltukban új funkciót megnevező szemléletirányt követi a Duna-stratégia elnevezéssel illetett kutatási programban Miszlivetz Ferenc és munkatársainak köre /ISES/, akik e kötetben közreadták a fenntarthatóság hármas egységét, az ökológiai fejlődés, a társadalom és a gazdaság új harmóniáját kereső programtervüket. A fenntarthatóság mint generációs felelősség, a nemzetek és egyének közötti makropolitikai tervek sora, a befektetési tőke céljai és irányai (vagy megnyerésének vállalkozási piacon meglévő keretei) azonban nem csupán globális ökonómiai összefüggések között tehetők problematikus kérdéssé (teszik is a szerzők, helyi és nagyregionális kontextusban), hanem a helyi világok, az innovációs stratégiák lokális adaptációjának esélyei, kisebb vállalkozások jövendő piaca és humán erőforrásai terén is. A kötet két nagyobb egysége a kőszegi-szombathelyi fejlesztési térség, az egész nyugat-magyarországi állagfenntarthatóság és innováció közös kérdéseit, harmonikus rendszer kialakításának új paradigmáit hangsúlyozza, nem csupán a már lezajlott játszmák „győzteseinek” és üzleti sikerprogramjainak szemlézése révén, hanem a város és vidéke mint integrált egység életképességét növelő fejlesztési elképzelések szorgalmazása, példaszerű felmutatása útján, térségi tudásbázisok kreatív kiépítési eszközeivel megerősítve.

A. Gergely András – Vasi Szemle 2014. április