Tiszeker Ágnes (orvos, Magyar Antidopping Csoport) vezetője arról mesélt, hogy honnan indult, hova tart a dopping és annak ellenőrzése. Elmondta, hogy a serkentő, izgató jelentésű dopping szónak afrikai törzsi eredete van. Úgy vélte, hogy győzni-akaráshoz kapcsolódó apró, vagy éppen kevésbé apró előnyök szerzése bizony emberi tulajdonság volt korábban is, és már az ókorban is nagyon figyeltek az esélyegyenlőségre. Ennek érdekében a versenyek előtt hat héttel összehívott versenyzők azonos mennyiségű étel-ital kaptak, azonos ideig edzhettek és árgus szemekkel figyeltek arra, hogy lehetőleg mindenki azonos körülmények között legyen.

Anno a doppingszereket azért használták elsősorban, hogy ne legyenek fáradtak, kimerültek, alacsonyabb legyen a stressz-reakció és jobb legyen a fájdalomtűrő képességük. Az első klasszikus dopping-ellenőrzés és tiltólista a lovas versenyekhez kapcsolódóan jött létre. A híres szlogen „A vagy győzelmi babér vagy halál” is mutatja,  hogy mennyire komolyan vették a versenyeket és az arra való felkészülést a sportolók.

Tiszeker Ágens szerint az a tény, hogy valaki serkentőszereket szedett, nem pótolhatta a veleszületett tehetséget, a fizikai adottságokat és az elképesztő mennyiségű edzésmunkát, amit akkor és most is végeznek az élsportolók. Az ókorban galócakivonatokat, mandragóra gyökeret (atropin és szkopolamin), fájdalomcsillapító ópiátokat, vagy éppen extrém mennyiségű fehérjét (hús, vér, sajt) vittek be. Már akkor is tudták, hogy a különböző versenyszámokhoz eltérő típusú állati fehérjékre van szükség. Hozzátette, hogy mégis a legfontosabb dolog a dopping az időzítése volt, hogy az adott sportág 20 kvalifikált versenyzője közül ki lesz a legjobb formában, a megfelelő pillanatban. Jelenleg a világon mintegy 30 olyan laboratórium (biológiai kutatóintézet) van, amely egyáltalán képes dopping-analitikára.

Elismerte, hogy az ellenőrzés (World Anti Doping Agency) azonban ma is hátrányban van a doppingoló oldalhoz képest. A WADA statisztikái szerint az Olimpiákon indulók 30-40%-a biztosan használt a felkészülése során valami tiltott szert, de a laboratóriumi bizonyítás csupán 1,5 %-os. Az ókorban a sportoló viselkedését, a pupilla mérete, a fizikális megjelenést vizsgálták empirikus módon. A vétkeseket örökre letiltották az Olimpiától.

Tiszeker Ágnes kiemelte, hogy az ókori görög olimpiák egyik legnagyobb sikerű versenyzője az erősportokban induló hatszoros olimpikon, Krotoni Milón volt (i.e. 540-560 körül), aki a leírások szerint 50 000 kilo-kalóriát evett meg egy nap. Saját bikatenyészete volt. 9-15 kg borjúhúst evett, ugyanennyi kenyeret és 15 liter bort ivott naponta. Emellett rengeteg fokhagymát (koleszterincsökkentő és értágító hatás), a bikaherét (tesztoszteron) és a mézet (energiaforrás, antibiotikus hatás és immunerősítő) is fogyasztott.

Az emberiség története során a dopping használata azonban nemcsak a sportban, hanem a háborúkban is rendkívül népszerű és gyakori volt a stimulálás és fájdalomcsökkentés miatt – tette hozzá az orvos-szakértő. A II. világháborúban a pilótáknál amfetamin származékokat, a gyalogos katonáknál pedig anabolikus szteroidokkal és – az agresszivitást és az ölési képességet növelő – tesztoszteront alkalmaztak. Azonban a vérdopping is ismert és bevett dolog volt a frontokon.

Az emlékezetes 1954-es labdarúgó világbajnokságon a győztes német csapatnál amfetamin tartalmú pervitin volt kimutatható a korabeli kórházi kezelési kórlapok alapján. Az 1960-os Római olimpia volt a sorsdöntő a modern dopping-ellenőrzés történetében, ahol egy országúti kerékpáros halt bele a doppingba. A fotóknak, majd a televíziós közvetítéseknek, vagyis a média egészének óriási szerepe volt a dopping-ellenőrzés felemelkedésében. 1968-ban volt az első ellenőrzés az Olimpián. Ezt követően a tiltott-szerek száma egyre emelkedett. Rengeteg kutatásra és elemzésre volt és van szükséges, hogy egyáltalán kiderüljenek az új szerek, mint például a THG szerepe az amerikai csapatnál a 90-es évek közepétől. A 2004-es Athéni játékokon a magyar csapatnak 5 pozitív mintája lett. Kevésen múlt a kizárásunk – emelte ki a szakértő.

Elismerte, hogy a politika sok esetben tudatosan avatkozott és avatkozik bele mind a doppingolásba, mind annak ellenőrzésébe. A hormonális beavatkozások tragikus példáit az aktuális helyzet ismertetése követte. Arra, hogy liberalizálható vagy legalizálható-e a dopping Tiszeker Ágens válasza egyértelmű a nem volt, mivel szerinte elképesztő egészségügyi kockázatokkal, súlyos mellékhatásokkal és sokszor halállal jár a dopping.