A kőszegi zsinagóga immár harmadik alkalommal vált színpadává a neves Lockenhaus, azaz Lékai Kamarazenei Fesztiválnak, amely ismét megmutatta, milyen ereje van a történelmi helyszíneken megvalósuló zenei találkozásoknak. A fesztivál egyik kiemelt helyszínén, a felújított zsinagógában a világhírű zongoraművész, Hamos Julia zongorajátékában gyönyörködhettek a résztvevők.

Vannak koncertek, amelyek emlékezetesek, és vannak olyanok, amelyek élményként velünk maradnak. A Lékai Kamarazenei Fesztivál legutóbbi koncertje – Building Bridges III kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozik. Mozart, Kurtág és Schumann művei csendültek fel technikai bravúrral és érzelmi mélységgel, a város zsidó örökségének szívében.

Hamos Julia, a magyar-amerikai gyökerekkel rendelkező zongoraművésznő, aki maga is kultúrák között nőtt fel, egy olyan hely hangját ragadta meg, amely sokat látott, és amely a Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) együttműködésével ismét a kultúra központjává vált.

„Egy ilyen koncert nem csupán művészet, hanem varázslat” – fogalmazott az egyik látogató. A közönség mintegy 80 százaléka Ausztriából és Németországból érkezett, ami jól mutatja, mennyire nemzetközi kapcsolatrendszerrel bír a térség. Az este jóval több volt egy egyszerű hangversenynél, hangokból szőtt párbeszéd zajlott. A történelmi zsinagóga falai megteltek, jelezve, hogy a zene ma is képes összekötni az embereket.

A zongoraművész játéka távol állt a puszta díszítéstől, minden hangja állásfoglalás volt. Lehetne persze zenei szempontból is elemezni az estét: technikailag kifogástalan, értelmezésében bátor előadás született. De ez túl szűk megközelítés lenne. A koncert valódi ereje abban rejlett, ahogyan a hely, az idő és a szándék egymásra találtak: szerényen, mégis hatásosan.

Fotó: Raphael Mittendorfer Fotografie

A kőszegi zsinagóga nem egy szokványos koncerthelyszín, ez a tér lélegzik, önálló életet él. Egykor egy ma már eltűnt kis közösség spirituális otthona volt, aztán hosszú évtizedekre elnémult, mígnem az iASK KRAFT programjának köszönhetően új életre kelt. A megvalósított revitalizáció célja nem csupán az épület megőrzése volt, hanem az is, hogy a zsinagóga ismét találkozások színtere lehessen, immár egy interdiszciplináris párbeszédet szolgáló kulturális platformként.

Amit az iASK hosszú évek óta képvisel – kulturális örökség, társadalmi innováció, regionális fejlődés – ezen a délutánon nem tudományos előadásokban vagy projektábrákban öltött testet, hanem abban a zenében, amely megtöltötte a zsinagóga falait. Egy olyan zenei élményben, amely hallhatóvá tette, milyen fontos nemcsak megóvni a lélekkel teli helyeket, hanem újra tartalommal megtölteni ezeket.

Szöveg: Kovács-Csincsák Mercédesz