Mi lett volna, ha…? – teszi fel e tudománytalannak tekintett kérdést Nagy András legújabb könyvének elején, a Halálos együttérzés címűben, melyben az ENSZ-nek a „magyar ügy”-ben játszott szerepét vizsgálja 1956 és 63 között. Ugyanitt jelzi, valódi szándéka a magyar „emlékezet-higiéné” életben tartása, s egyben az ’56-os halottaknak való igazságszolgáltatás, amely  mindinkább elsikkadt a világszervezet útvesztőiben.

Új adatok birtokában kukkant be velünk az un. „nagypolitika” kulisszái mögé. Mint említi „az elmúlt bő évtizedben végre hozzáférhetővé váltak azok a dokumentumok, amelyek létezése korábban csak sejthető volt, de kutatásunk számára elérhetetlen. Mindezek megismerése nyomán nem csak arra kellett rádöbbennem, hogy a valóság a legmerészebb fantáziát is felülmúlja, de arra is, hogy ez a „felülmúlás” miféle drámai következményekkel járt”.

Tudós alapossággal lát vállalt feladatának – közel félezer oldalon, melyen kilenc fejezetben taglalja mondanivalóját. Ebből csupán az alapos jegyzetanyag 152 oldalt tesz ki, plusz a többszáz nevet tartalmazó 12 oldalas Névmutató.

Ne tessék visszariadni! A kötet olvasásra méltó – igazi tényfeltáró detektív sztori.

Nyakas Szilárd által írt és a www.gondola.hu weboldalon 2020. november 23-án megjelent recenzió teljes szövegét ITT találják