Krekó Péter politikai elemző (Political Capital) az összeesküvés elméletek és az álhírek társadalom-lélektanáról elemezte. A vizsgált fő kérdések voltak: miért van igény a „befogadói oldalon” az összeesküvé elméletekre, vagyis, hogy az emberek miért hisznek az összeesküvés elméletekben; kik és miért terjesztik ezeket; milyen kézzelfogható gazdasági és/vagy politikai „eredményei”, hasznai lehetnek; mit tehetünk, van-e megoldás az álhírek ellen.

Krekó Péter kiemelte, hogy a Science magazin felmérése alapján kimutatható, hogy az álhírek a közösségi médiafolyamokban gyorsabban terjednek, mint a valódi hírek. Ennek okai pedig a következők: újdonsággal bírnak, erős érzelmi reakciókat váltanak ki, mivel a félelmeinkre, a dühünkre vagy éppen a reményeinkre apellálnak és vágy-beteljesítőként funkcionálnak. A tudományos szakmai élet bevezette az ún. „post-truth age” vagyis „igazság utáni kor” kifejezést, melynek fő jellemzője, hogy ebben a mesterségesen létrehozott alternatív valóságban az érzelmek és azok kiváltása fontosabbá válnak, mint maguk a tényszerű információk.

Három fő fogalmat különböztetett meg előadásában. Az összeesküvés elméleteket, az álhíreket és a dezinformációkat. A történelem során korábban is voltak, vannak és lehetnek összeesküvések, bizonyos érdekek okán, de jóval kevesebb, mint amennyi összeesküvés-elmélet létezik a világban – állította a Political Capital igazgatója. Álhírek tudatosan létrehozott és terjesztett hamis információk, melyek célja a megtévesztés. Az álhírek többsége egyfajta összeesküvés-elméleti narratívába szerveződve virul. Egy témában, bizonyos szempontok alapján válogatott információkkal pedig dezinformációs-csomagot lehet létrehozni, mellyel szintén befolyásolni lehet az emberek gondolatait, tetteit. Az Egyesült Államok elnökválasztási kampányában a Russia Today nevű orosz propagandacsatornát emelte ki élő, működő példaként. Jelentéktelen hírek kiemelése szintén egyfajta dezinformációs funkcióként szolgálhat különböző médiumok esetében. Úgy látta, hogy bizonyos összeesküvés elméletekben való hit egyfajta énvédő, illetve csoportvédő szindrómaként is funkcionál. Ilyen, az arab világban végzet 2004-es kutatás szerint az ott élők 80%-a hitte azt, hogy a 9.11-es new york-i a WTC támadást az amerikai kormány okozta, háborús okként felhasználva azt. Az USA 60% hiszi azt, hogy az 1963-as John F. Kennedy elleni merénylet nem a hivatalos Warren bizottság jelentésében leírtak alapján történt, vagyis nem magányos elkövető volt, hanem több, vagyis összeesküvés történt az elnök ellen.

Krekó Péter megállapította, hogy az iskolai végzettség sem szignifikáns az „összeesküvés hívők” esetében, mivel csupán különböző típusú összeesküvésekben hisznek az eltérő iskolai végzettséggel rendelkező emberek. Arra kérdésre, hogy miért hiszünk az álhíreknek, illetve az összeesküvés-elméletekben ezt válaszolta: az egyre növekvő információk miatt, azok feldolgozásának felszínessége és csoporttagságból fakadó elfogultsága, illetve a korrekció képtelensége. Ez nem elsősorban emberi hiba, hiszen evolúciós eredete is van, hanem azon egyszerű tényen alapul, hogy a sokszor ismételt álhíreket és dezinformációkat nehezebb kitörölni, – hiszen jobban bennünk marad, – mint azok cáfolatát.

A kényelmes hazugság kellemesebb, mint a kényelmetlen igazság. A közösségi média a fenti – emberiséggel egyidős – folyamatokra elképesztő módon ráerősített. Az emberek önként választják azokat a forrásokat, melyekkel átmossák a saját agyukat. Az ún. „vélemény-buborék” önkéntes létrehozása rendkívül megtévesztheti az embereket. Az egészségügyben rendkívül kártékonyak a különböző hiedelmek, mint pl. védőoltásellenesség terjedése. Az álhírek, dezinformációk ellen megelőzéssel, az álhíroldalak eltávolításával, felvilágosítással az oktatásban és az elemző- és a kritikai készség erősítésével lehet.

Időpont: 2019. február 25. hétfő 18.00 óra

Helyszín: Hotel Írottkő Bár, Kőszeg H-9730 Főtér 4.