Sok belső vitával a nagy, általános filozófiai és erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, az egyes országokban különböző módokon és időpontokban indult a szabadkőművesség – a Vas Népe írása az FTI-IASK Tudomány a kocsmában c. sorozatáról.
Oldott, barátságos légkörben is lehet tudományos témákról előadásokat hallgatni, kérdezni, vitatkozni – ezt mutatja a Tudomány a kocsmában sorozat sikere. A szabadkőművesség 300 éve címmel Pók Attila történész, az ELTE professzora és az FTI-IASK kutatója tartott legutóbb előadást a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem kőszegi kampusza szervezésében.
A modern értelemben vett szabadkőművesség születésnapja és a francia forradalom egyik legfontosabb előzménye – a történészek így tekintenek 1717. június 24-ére, amikor négy londoni szabadkőműves-páholy összegyűlt Szent Iván napján, a nyári napforduló idején a Lúdhoz és Rostélyhoz nevű fogadóban. Az addig önállóan dolgozó páholyok elhatározták, hogy egy nagypáholyt alakítanak (Premier Grand Lodge of England), különválva a többi egylettől – a nagyjából 300 évvel ezelőtti napot idézte fel előadása kezdetén Pók Attila. Majd a szabadkőművességet definiálta: filozofál, azaz olyan alapvető kérdésekkel foglalkozik, hogy mi az élet értelme, mi a munka, melyek a létezés formái, és hogyan lehet ezeket befolyásolni. Filantropikus: próbál jótékonykodni, olyan intézményeket létrehozni, amelyek fenntartásával tökéletesíteni lehet a társadalmakat. Progresszív: azt keresi, mikor, honnan, merre van az „előrehaladás” lehetősége. Szervezeti egységei a páholyok vagy műhelyek, ahol tíz, húsz vagy akár száz ember is összejön, és „csiszolja” az ott lévő férfiakat abból kiindulva, hogy attól a társadalom is jobbá válik.
