Életrajz
Dr. hab. Ryszard Praszkier a Varsói Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa, a Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete Alapítvány (ISES) professzora, illetve a lengyel Academy of the Psychology of Leadership oktatója. Kutatóként a társadalmi változás dinamizmusaival foglalkozik, külön tekintettel a változást megszilárdító és visszafordíthatatlanná tevő mechanizmusokra. Doktori disszertációjában a társadalmi vállalkozók különleges személyiségjegyeivel és az általuk alkalmazott speciális módszerekkel foglalkozott. Azokat a szociális hálózatokat vizsgálja, amelyek elősegítik a nagy horderejű, békés társadalmi átmenetek lezajlását, ideértve a lengyel szolidaritás és az amerikai polgárjogi mozgalom esetét. Több mint 16 évig volt tagja az Ashoka Alapítványnak, amelyhez Lengyelország országos képviselőjeként csatlakozott. 2000 óta képzésért felelős igazgató, illetve második véleményező az Ashoka ösztöndíj odaítélési folyamatában. Számos vezető kiadónál megjelent cikk, kötet és könyvfejezet szerzője és társszerzője. Az 1980-as években részt vett a lengyel underground békés Szolidaritás mozgalomban, amely során álnéven, „Hogyan éljünk túl egy rendőrségi kihallgatást?” (“How to survive police interrogation.”) címmel aktivistáknak készült illegális röpiratot adott ki. A 1989-es első szabad választások idején a Szolidaritás jelöltjeinek tanácsadója volt. Az 1990-es évek elején számos alulról épülő civil szervezet (NGO) társalapítója volt, némelyek bizottságában napjainkig szerepet vállal.
Hogyan teremthetnek a jövő vezetői a káoszból rendet?
Felmerül a kérdés, hogy milyen új típusú vezetés segít majd abban, hogy sikeresen eligazodjunk a „káordikus korban”. Ez az újszerű közeg egyfelől aggasztó, másfelől újfajta lehetőségek rejlenek benne. A felülről lefelé irányuló vezetés elnyomja a „piramis alján” lévő lehetőségeket, mert ellehetetleníti az alulról felfelé építkező kreativitást és kezdeményezéseket. Egyúttal a logikus (A pont – B pont) gondolkodás is megbukik a piacon felmerülő lehetetlen vészhelyzetekkel szemben, különösen azért, mert az új miliő egyszerre homályos és kiszámíthatatlan. Ugyanakkor vannak potenciális előnyei is az „új káordikus kornak”: a szabad kölcsönhatások növelik a kreativitást, amely elengedhetetlen a piaci versenyképesség szempontjából. Az új kreatív és adaptív rendszerek csak akkor lehetnek működőképesek, ha a kapcsolatok bizalomra és együttműködésre épülnek (azaz a társadalmi tőkére). Ez egy újfajta vezetést tesz szükségessé, amely a káoszból rendet teremt, lehetővé téve ezzel a kezdeményezéseket, a bizalmat és a türelmet aziránt, hogy mások is szabad térhez jussanak – hiszen nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni. Az új rendszer a társadalmi tőkére épít, így az egyén kibontakozhat egy bizalmon alapuló, kreatív környezetben. A kutatás elemzi az új miliőt és következtetéseket von le az új vezetés kapcsán felmerülő követelményeket illetően. Milyen vezetői jellemvonások illenek az „új káordikus korhoz”? Hogyan képezhetjük a fiatal vezetőket, hogy felvértezzék magukat az elvárt tulajdonságokkal? Ezen felül lehetséges, hogy kézzel fogható paraméterek formájában számot adjunk az új vezetéssel kapcsolatos elvárásokról? A jelen kutatás foglalkozik a lehetséges felmérésekkel és irányvonalakat fogalmaz meg a jövőbeli kutatás számára.