Óriási sikerrel mutattuk be a zsinagógában a Júlia Koncertet. A zenés felolvasószínházi darab szövegkönyvét Eszenyi rendezte, aki az intézet ösztöndíjasaként kutatott Kőszegen és számos más városban Szendrey Júlia életéről Kali Ágnes költővel. A történeti források alapján összeállított darabból kiderül, hogyan rajzolta át Petőfi özvegyének figuráját az utókor emlékezete. Vajon hamis a kép, amit az iskolában tanultunk, ki lehetett valójában Júlia, aki több volt, mint a költőgéniusz felesége… Szereplők: Braga Nikita, Eszenyi Enikő, Miklósváry Gréta, Reider Péter, Vadász Gábor, Zsíros Linda, Zene: Mester Dávid, Jelmez: Juhos-Kiss Csenge

Varga Henrietta írását közöljük a brogue.hu-ról:

Szendrey Júlia sorsát állítja reflektorfénybe az Eszenyi Enikő rendezte Júlia koncert felolvasószínház, amelyet a május 7-én rendhagyó helyszínen, a kőszegi zsinagógában adtak elő.

Petőfi Királynője – ahogyan édesapjának írt levelében magát nevezte Szendrey Júlia – az ármányos szóbeszédek és a személyével kapcsolatos kétes kijelentések kereszttüzében egészen 1930-ig negatív megítélést kapott. Ekkor látott napvilágot Mikes Lajos és Dernői Kocsis László kutatása, amely Júlia előkerült kéziratait és halálos ágyán tett vallomásait dolgozta fel, az igazságot tárva a társadalom elé.

Milyen volt valójában Júlia, teszi fel a kérdést a darab narrátora: Eszenyi Enikő.

Júlia olyan nő volt, aki a kisfia, a gügyögő Zoltán örömére fatornácon egyensúlyozva sétálgatott, várta haza a háborúból Petőfit. Júlia olyan nő volt, aki fekete kávét ivott, szivart szívott, Haynauig ment útlevélkérelemért, és oly elszántan kereste Sándort, hogy még a tömegsírokat is fel akarta ásatni.

Júlia koncert. Művészet, történelem, zenemű. Júlia igazsága a hamis vádakról, hogy csak a hírnév miatt lett Petőfi felesége, hogy Petőfi halála után prostitualizálódott, hogy gyarló volt. Júlia igazsága a szerelemről, hogy “Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal.“

Eszenyi Enikővel az előadás előtt arról beszélgettünk, hogyan lopódzott az életébe Szendrey Júlia.

– Csengerben alapítottam a Csengeri Alkotó Közösséget, művészetek iránt érdeklődő, határon innen és határon túli egyetemek hallgatói ők. Kortárs és klasszikus szerzőkkel is foglalkozunk, de keresni szerettem volna valami helyi, csengeri anyagot is. Ennek egyik fontos pontja az volt, hogy Riskó Ignác, aki Petőfi barátja volt, Csengerben született. Riskó mutatta be Szendrey Júliát Petőfinek. Innen indult ki a Szendrey Júlia történet. Szerettük volna körbejárni ezt témát, és tudtam, hogy itt Kőszegen van rá lehetőség, felhívtam Miszlivetz Ferenc urat, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatóját. Két hétig voltunk itt Kali Ági költőnővel. Bekértünk anyagokat a könyvtárból, filmet néztük. Fontos leszögezni, hogy nem Szendrey Júlia életét kutattuk, hiszen ezt már előttünk, az 1930-as évektől kezdve megtették a kutatók. Mi Szendrey Júlia hányattatását szerettük volna reflektorfénybe állítani és különböző konstellációkat vizsgálni, amilyen szemszögből még nem vizsgálták Szendrey Júlia történetét. Ezek után elindultunk egy hosszabb útra, meglátogattuk azokat a helyeket, ahol Júlia is járt, Nagykároly, tordai hasadék, ezek bekerültek az előadásba, a vetítésbe. A darabot márciusban Csengerben mutattuk be.

– Most pedig a zsinagógában.

– Akusztikailag a zsinagógát nem színházi előadásra tervezték, de nagy örömmel jöttünk.

– Volt olyan információ, amely a kutatás során a meglepetés erejével ért fel?

– Arany János A honvéd özvegye című verset (amelyben Júliát gyakorlatilag vígözvegynek énekli meg – a szerk.) 1850-ben írta, a vers elé írt mottóban a Hamlet-részlettel: Gyarlóság, asszony a neved!? A Hamlet-fordítás 1860-ban jelent meg. Na de akkor az 1850-es vers elején miért van ott a Hamlet-részlet? Kutatásunk során arra jöttünk rá, hogy ezt a fordítást nem muszáj gyarlóságnak fordítani, lehetne gyöngeségnek is. Arany gyarlónak nevezi Szendrey Júliát, miközben a Hamletet csak tíz év múlva adja ki, de ezt a Gyarlóság-részletet már 1850-ben lefordította. Ezt, hogy Gyarlóság, asszony a neved, több évtizede mondják a Hamletek a magyar színpadon. Amiatt mondják ezzel a szóval, mert Szendrey Júlia van mögötte, én ezt gondolom egy összefüggésnek.

– A Júlia Koncert Júlia felmentése?

– Nem. Ez nem felmentés, hanem az igazság. Eddig nem az igazat mondták róla, és mi az igazat mondjuk róla.

– Mit kell tudnunk a darab szereplőiről?

– Nem társulat vagyunk, ők a kollégáim. Linda a Játékszínben játszott és Kaposváron. Gábor a Játékszínben, Péter a Vígszínház tagja volt, Nikita a Madáchban van. Legközelebb a darabot megint Csengerben fogjuk előadni.

“Bár forradalom még nincs, de a mai ember is mindig harcol valamivel” – hangzik el a darabban az örök időkre szóló mondat, bekúszik a publikum lelkébe, hogy felrázzon: Júlia megpróbáltatásai mindannyiunk életének megpróbáltatásai.

Ha a múltat kutatjuk, legyen mércénk az objektivitás, a tacitusi jeligével: Harag és részrehajlás nélkül. – Ki volt Tacitus? – fordul a közönséghez Enikő, és egy úr már jelentkezik, – Jöjjön, jöjjön – hívja őt a narrátor a reflektorfénybe, szereplővé lép elő a néző.

De mi többiek sem maradunk csendes statiszták, mert a Júlia koncerten elhangzó Petőfi verseket a színművészek ösztönzésére mi is szavaljuk, csupa öröm, micsoda csapat: kórusban zeng a Falu végén kurta kocsma.

Művészet, történelem, zenemű. Júlia igazsága versekkel, dallamokkal, videókkal. Összhang. Magával ragadó közösségi élmény. Júlia koncert felolvasószínház Eszenyi Enikő rendezésében.

Interjú Eszenyi Enikővel a Júlia Koncertről és az augusztusi Élet Rapszódia bemutatójáról: