„Non omnis moriar” – azaz „nem halok meg teljesen” – áll a mai alkalomra szóló meghívón.

Kedves Gyuri, Horatius szavaival üzentél nekünk, figyelünk Rád, követjük sorsod.

Nagy utazó vagy – aki keresés közben teremti a hovatartozását.

Így indult az életed: iskoláid – Budapest – Stockholm, London, Glasgow, majd az egyetem után a híres Bruges-i College of Europe.

Ez már tudatos pályaválasztás: elindultál az európai labirintus felfedezése felé. Bár leginkább a skót egalitárius kultúrával azonosultál – mégis először a Chatham House-ban lettél kutató, majd a BBC-nél riporter. Azután jött a London School of Economics és a Londoni Egyetem.

Az 1980-as évek elején Londonban az utcán futottunk össze – Sárközi Mátyás mutatott be minket egymásnak. Neved itthon, a Párizsi Magyar Füzetek és az East European Reporter szerkesztőjeként már ismert volt. Érdeklődési körünk azonnal összekapcsolt: Kelet- és Közép-Európa új mozgalmai, a lengyel Szolidaritás, a csehszlovák Charta ’77, nemzet, demokrácia, nacionalizmus és identitás, a kultúra szerepe a nagy társadalmi átalakulásokban…

Mikor már rendszeresen járhattál Budapestre, csak besétáltál a Szociológiai Intézet ajtaján és folytattuk ott, ahol abbahagytuk…

1989 után hivatalosan is hazatértél, könyveid, tanulmányaid, előadásid beépültek a magyar szellemi élet mindennapjaiba.

De nem álltál meg Budapesten.

Az 1990-es években Jody Jensennel és Hankiss Elemérrel Európa Házat nyitottunk Kőszegen, nemzetközi nyári egyetemet indítottunk, amelybe gyorsan bekapcsolódtál. Több tucat, konferencia, szeminárium következett beszédes címekkel: Közép-Európa újrafelfedezése, Hannibal ante portas, Európa lehetséges és lehetetlen jövői, Az európai álom és a megosztott társadalmak. A globális váltás és Közép-Európa felemelkedése .  Az online világban még a tavalyi téli iskolán is a személyes jelenlétet választottad. Kiben és miben bízhatunk, Hogyan legyünk honpolgárok? – tettük fel a kérdést a szimpóziumok címeiben.  2015-ben jött az iASK, az új advanced studies intézet, aminek tervezésében és létrehozásában sokat segítettél és aminek tanácsadó testületi elnöke lettél.

 A Chatham House-tól az Európa Házig, a legnagyobb várostól, a legkisebbig – nem vezetett egyenes út.

Az európai labirintust nem csak könyvekből tanulmányoztad.

Az újságírás és esszéírás mellé felsorakozott a politikaelmélet és egyszer csak előlépett a politikus. Évekig a Bolognai Egyetem Forli Campusán tanítottunk mindketten (természetesen Közép-Európa tanulmányokat) – amikor megkértél tartsam meg másnapi óráidat mert vissza kell repülnöd Brüsszelbe. Kérdésemre, hogy miért vállaltál képviselői szerepet az Európai Parlamentben csak ennyit mondtál: „Ideje volt váltani. Már kezdtem magam sem teljesen érteni amit írok.”

Valójában egyik hivatásodat sem adtad fel, csak a hangsúlyok kerültek időről-időre máshová.

Az Európai Parlamenti évek alatt is születtek kiváló kötetek, interjúid a tömör tudományos-közéleti esszé új műfaját teremtették meg. A finom iróniával keveredő önirónia –   az elegáns és sohasem bántó távolságtartás minden műfajban elkísért. A meg nem szűnő érdeklődés apró részletek iránt segített elkerülni a gyors általánosítások csapdáit. És közben folytatódott Közép-Európa személyes újra-felfedezése.  Kőszeg után egész Vas megye következett, együtt képviselted őket az Európai Parlamentben, saját költségvetésedből támogattad a 19. század közepén alakult, 1948-ban betiltott, majd 90 után újra működni kezdő Kőszegi Polgári Kaszinót.

Életed párjának, Piretnek is köszönhetően a következő kikötő Tallinn lett, ahol segítetted bővíteni az egyetem nemzetközi kapcsolatait, szervezted a tallinni nyári egyetemet (e mellett természetesen a helyi lapokba írtál a magyar és európai politikáról). De legfőképpen otthont találtál, egy újabb hazát, amit te választottál, és ami befogadott. És ahogy mindenütt: ismerkedtél a vidékkel, az emberekkel, a helyi kultúrával, az észt irodalommal, észjárással és gasztronómiával… Tovább bővült a hovatartozások köre…

Sok eredeti gondolatod közül számomra a legfontosabb a kultúrát érinti: önazonosságunk, nemzeti-közösségi kötődéseink kultúrákhoz is kötnek minket.

Értékek, tradíciók, hiedelmek egy sajátos komplex egységbe rendeződnek, amelyet rendszerint önálló nyelvi kifejeződés is megerősít. Ez az azonosulás azonban nem képezheti vita tárgyát. Értékeket lehet választani, vagy gondolkodás nélkül elfogadni, de elvitatni nem lehet. Figyelmeztettél, hogy a kultúrharcokat nem szokták megnyerni – sem befejezni értelmes párbeszéd híján. Nyomukban szinte áthidalhatatlan szakadék jönnek létre, rosszabb esetben véres háborúk, polgárháborúk. Azaz „mindenki vesztes” játék.

Ezzel a közéleti-politikai krédóval meglehetősen egyedül álltál – az állandó csatazaj elnyomta az egyetértő hangokat. Győzedelmeskedni látszik a hit, hogy a politika csak erős és egyértelmű, fekete-fehér ellenségkép sulykolásával lehet eredményes.

Ahhoz, hogy az együttműködés kultúrája terjedjen, a jószándék mellett történelmi és nyelvi, azaz kulturális ismeretekre, és empátiára van szükség. Ide tartozik a sokféleség tisztelete, az együttélés képessége saját ellentmondásainkkal. És egy folyamatos újra értelmezést feltételező, ironikus viszonyulás magunkhoz és a világhoz: önreflexió. Nyitottság az ismeretlen iránt. Csupa Schöpflin tulajdonság.

Igyekezni fogunk összegyűjteni és újra értelmezni mindazt amit ránk hagytál.  Válaszolni a kérdéseidre, és tovább navigálni a zavaros vizeken, ahogy Tőled láttuk.

Schöpflin György új, közép-európai Odüsszeusz volt.

Kedves Gyuri, köszönjük, hogy veled tarthattunk a nagy út egy részén.

Nélküled kevesebbet tudnánk a világról és saját magunkról.

És az utazásnak nincs vége.

Miszlivetz Ferenc búcsúbeszéde elhangzott Schöpflin György temetésén – 2022. március 18-án, Budapesten 

Schöpflin György temetéséről a Nemzeti Örökség Intézet által készített felvételt alul nézhetik meg.