A táplálkozás körül mostanában sokféle hírrel találkozhatunk, és egyre többször nemcsak az egészségünk szempontjairól olvashatunk, hanem az élelmiszerek előállításának környezeti hatásairól is. Különösen a húsevés és a vörös húsok fogyasztása van előtérben. Korábban azt tartottuk, hogy zsíros és vörös húst rendkívül keveset szabad fogyasztanunk, amíg nem készült egy olyan tanulmány, amely nem a fejlett országok túltáplált lakosságát vizsgálta, hanem a fejlődő országokét, ahol sokkal gyakoribb az alultápláltság és a tápanyaghiányos étkezés. Kiderült, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás során a kalóriaigény 20-30%-át zsiradékkal kell bevinni, és a vörös hús ritka, ám rendszeres fogyasztása ugyancsak kedvező az egészség szempontjából. A szarvasmarha-tenyésztés környezetre gyakorolt hatásáról is ellentétes elemzések láttak napvilágot. Az egyik megközelítés szerint ezt meg kell szüntetni, mert olyan óriási környezeti terhet jelent, egy másik szerint amennyiben az elfogyasztott teljes értékű fehérjére számítjuk át a környezeti terhelést, már sokkal kisebb a különbség a csak növényi eredetű fehérjék fogyasztásához képest. Arról is olvashattunk, hogy egy kutatócsoport kiszámolta, hogy a világ élelmiszer túltermelése alapvetően egészségtelen összetételű, mert cukor, gabona és zsiradék a felesleg, ugyanakkor nem vagyunk felkészülve az egészséges élelmiszerek, elsősorban megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs termesztésére.

Ami mindebből biztosan jó hír, hogy a fogyasztói társadalomra jellemző túlevéssel széles körben kezdtünk el foglalkozni. Ideje is, mert erre az évtizedre nőtt meg úgy az elhízottak száma, hogy a világban többen vannak, mint az alultápláltak. Márpedig az elhízás lassan és alattomosan rongálja az egészségünket, a szervezetet szinte minden pontján sebezhetővé téve a betegségekkel szemben. És az is igaz, hogy a mindennapossá vált stresszes életvitelünkkel, a napi frusztráció és hajtás mellett nagyon nehéz odafigyelni a mértékletes táplálkozásra. A minap egy egészségtanácsadás során a vezető munkakörben dolgozó ügyfél tisztában volt azzal, hogy munkahelyváltása következtében veszített egészéges életmódjából, koleszterinszintje is romlott, kevesebbet mozgott, míg az esti étkezések száma és mennyisége megnövekedett. Ennek ellenére nem találta a változtatáshoz vezető utat. A megoldást a napirend átalakításában találtuk meg, a munkából való korábbi hazamenetel, ennek nyomán korábbi vacsora, esti mozgás több ponton is az egészségesebb életvitelt jelentette. A példában szereplő stresszevés messze nem egyedi jelenség. A Futureproofing Healthcare platform adatai szerint hazánkban a heti munkaidő az európai középmezőnyben található, ami így is közel tíz százalékkal több a munkaidőt feszesen betartó dánokénál. Elhízásban már sokkal rosszabbul állunk, az utolsó háromban Európában. Egyes elemzések szerint a mindennapos frusztrációinkat és a traumáinkat sok más mellett az evésbe fojtjuk. Jelentősen rontva esélyünket az egészséges életre.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció