Amire úgy gondolunk, hogy a kívánatos. Amit sokszor a legjobbnak tartunk. És, ami ritka a mindennapokban, az összes döntésünk messze kisebb része, csupán mintegy tíz százaléka. Mert lassabb és körülményesebb, mint az agyunknak az a döntési módszere, amikor egységes információhalmazként felismeri az előttünk álló döntési helyzetet, és ahhoz azonnal hozzákapcsolja a jónak tartott megoldást. Az összetett, szakértelmet igénylő helyzetekben is így van, bármilyen furcsának hat elsőre.

Azonban ennek a fajta döntési módnak van egy nagyon komoly előfeltétele, a hosszú tanulás és rengeteg gyakorlás. Ahhoz, hogy a gondolkodásunkba behuzalozzunk ilyen magabiztos hozzárendeléseket adott helyzetekhez, nagyon sok ezernyi szituációt kell megtapasztalnunk, ezekben kipróbálnunk magunkat. Nem elég olvasni róla vagy megtanulni az elméletét, csak és kizárólag a gyakorlati tapasztalat adja meg ezt a fajta tudást.

A szakorvosi tudás pont ilyen, a szakértői döntési képességek közül a legmagasabb szintűek egyike. Ezért van szükség rengeteg szakmai gyakorlatra ahhoz, hogy szakorvossá váljon egy medikus. Kialakul egy olyan, minőségileg új helyzetfelismerési és összetett információfeldolgozási képesség, amely nagy pontosságú döntések meghozatalát teszi lehetővé. Ennek a tudásnak még egy sajátossága van, folyamatosan karban kell tartani. A sokat emlegetett élethosszig tartó tanulás ebben az esetben folyamatos gyakorlatban maradást jelent, újabb és újabb helyzetekkel való találkozást. Különösen az olyan gyorsan változó szakterületen, mint a gyógyítás. Átlagosan öt évente le kell cserélni a gyakorlati tudás jelentős részét a tudomány fejlődése nyomán, amit ugyancsak sokrétű gyakorlattal lehet elérni.

Ugyan egyre többet hallunk arról, hogy a számítógépes algoritmusok jobb döntések meghozatalára képesek az orvoslásban, ami néhány diagnosztikus részterületen igaz lehet, azonban a tanulmányok azt mutatják, hogy a döntési helyzetek legnagyobb részében még az orvosok hozzák meg a jobb döntéseket, sőt, a gép az emberrel közösen még jobb döntéseket tud hozni. Ez a fajta nagyon magas szintű döntési képesség adja az orvosi tudás igazi értékét, és mindenkinek az az érdeke, hogy az orvosok a döntési képességeiket tudják folyamatosan gyakorolni a legmagasabb szakmai színvonalon.

Számos feltétele van az egészségügyi rendszer oldaláról annak, hogy nap mint nap a legmagasabb minőséget biztosító orvosi döntések szülessenek. Folyamatos tanulást kell biztosítani, amihez folyamatos és pontos adatgyűjtésre van szükség a kezelések részleteiről, adatokkal alátámasztott felügyeleti rendszert működtetve. Az az egészségügy, amelyik nem gyűjt, rendszerez és elemez kezelési adatokat, ma már nem lehet jó minőségű. Azt mondjuk, a modern egészségügy egyszerre adat- és humánintenzív, látjuk, hogy e kettő az orvosok folyamatosan megújuló döntési képességén keresztül biztosan összekapcsolódik. Éppen ezért a rendszerszintű racionális döntés a kezelési adatok pontos gyűjtési és elemzési rendszerének működtetése mindennek kiszolgálására.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció