Minap a reggeli mail-folyamban azonnal szemet szúrt a Harvard Business Review vezetőknek szóló hírlevelének címe: Hogy legyél ember a munkahelyen. Tipikusan a fenntartható társadalom kulcskérdéseinek egyike, amelyre a válasz ezek szerint nem magától értetődő. És amennyiben utána nézünk, nagyon nem az. Polányi Károly közgazdász 75 éve írta le, hogy a kapitalista termelés az embert munkaerővé fokozta le – annyira mindennapos ez a szóhasználatunk, hogy talán már fel sem tűnik, hogy ez lefokozás. És bár azóta oly sok minden változott a munka világában, még ma is humán erőforrást menedzselünk, miközben már itt vannak a humanoid erőforrások. Talán nem is a mesterséges intelligencia a legnagyobb veszély ránk nézve, hanem saját magunk?

A nemzetközi felmérések szerint legfeljebb az emberek 20%-a érzi teljesen jól magát a munkahelyén, orvostudományi vizsgálatok mutatták ki, hogy a túlzottan előtérbe helyezett projektmunka megbetegít, és az egyik legszomorúbb adat szerint az orvosnők korábban halnak, mint a hasonló végzettségi szintű kortársaik. Mindennek tudatában ne csodálkozzunk azon, hogy a munka világába mostanában belépő digitális nemzedék már nem hajlandó azoknak a szabályoknak megfelelni, amelyek ilyen következményekkel járnak.

A munkahelyi termelésközpontúság mellett a munkaórák mennyiségével is vannak gondok. Nagyon kevés olyan ország van Európában is, ahol a munkavállalók az általánosnak tartott átlag napi 8 órát dolgozzák csak le. Magyarország az átlagos munkaórák számában az európai középmezőnybe tartozik az adatok szerint. Amennyiben a főállású munkahelyet vesszük figyelembe, azonban az összes ledolgozott heti óraszám szerint már hátrább vagyunk. Nálunk a munka világa az egyik legelhanyagoltabb terület az egészségmegőrzés szempontjából. Annak ellenére, hogy minden munkáltató foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást köteles biztosítani valamennyi munkavállalója számára, és az évente betegségben eltöltött napok száma a 30 és 45 éves kor közöttieknél a legkevesebb. Ez utóbbi félrevezető, mert a kiegészítő felmérésekből tudjuk, hogy ez a kedvezőnek tűnő adat jellemzően azért van, mert az aktív munkavállalók jelentős része betegen is dolgozik. Különböző felmérések sora mutatja, amellett, hogy még az a ritka kivétel, amikor emberközpontú a munkaszervezés, tartósan ki is zsákmányoljuk magunkat.

A munka és élet összehangolásának kiemelkedő fontosságát egyre több ország és vállalat ismeri fel, aminek következtében a munkahelyi egészségprogramok szerte a világon megújulnak, jóval túllépnek az egészségügyi szolgáltatások megszokott keretein, és különösen szakítanak a szűrőprogramok, vizsgálatok előtérbe helyezésével. Ehelyett az egyéni és közösségi egészségtámogatásra helyezik a hangsúlyt.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció