A krónikus betegségek kezelésének van egy olyan kifejezése az orvosi szakzsargonban, ami nagyon beszédes, és amely mélyre ható jelentésének megvalósítására a mostaninál sokkal több figyelmet kellene fordítanunk, mindenütt a világon. A szaknyelv szerint a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés hatására a normálisnak tartott értékek között tartott vérnyomás, vércukor, vérzsírszint JÓL KARBAN TARTOTT. Érdekes módon az egészségünk kapcsán, betegségek nélkül ezt a gondolkodásmódot kevésbé követjük. Ugyan mondjuk egymásnak, hogy csak egészség legyen, vagy hogy az egészség a legfontosabb, esetleg néha valakire, hogy jól karban tartott ötvenes, azonban az egészség rendszeres, tudatos és átfogó ápolása nincs benne a kultúránkban. Sem egyéni, sem közösségi szinten. A jóléti államok is alig költenek az egészség karbantartására, amit amúgy megelőzésként fogalmaznak meg. A családi autó és a központi kazán karbantartására is többen és gyakrabban gondolnak a felmérések szerint, mint a saját szervezetükére. Érdekes módon egy autó esetében egyértelmű, hogy ha túl sokat megyünk magas fordulaton vagy rossz utakon, nem cseréljük az olajat, rossz üzemanyagot tankolunk bele, túlterheljük, nehéz utánfutót húzunk vele, nem nézetjük meg a szervízben vagy vizsgáljuk át saját magunk időről időre, akkor sokkal hamarabb tönkre megy, mintha figyelünk minderre, gondoskodunk a megfelelő karbantartásáról. Ugyanakkor abban bízunk, hogy a szervezetünk mindenféle tartós túlterhelést elbír, függetlenül az üzemanyagot jelentő táplálék minőségétől és mennyiségétől. Olyannyira távol van az egészségügyi közkiadások gondolkodásmódjától a karbantartásba való befektetés, hogy megfelelő mutatók sem állnak rendelkezésre mindennek jellemzésére. És ennek a következménye az is, hogy minden egészségügyi szakpolitikának küzdenie kell a nagypolitikával az erőforrások megszerzéséért, hiszen költségként tekintenek erre, és nem hosszú távú befektetésként.

Egészségünk saját magunk által megvalósított karbantartásának eredményére már inkább vannak mutatóink, ilyen például a saját egészségi állapot önértékelése. Európai összehasonlításban eszerint az utolsó negyedben vagyunk a csehekkel és lengyelekkel egyszinten, mögöttünk a Balti államok és Portugália áll, a középmezőnyben van két szomszédunk, Ausztria és Románia, míg az élmezőnyben Írország, Ciprus és Hollandia. Mindezek alapján itthon többet kell gondolnunk az egészségünkre olyan kincsként, amit tevékenyen, mindennapos aktivitással kell megőriznünk már gyermekkortól kezdve folyamatosan.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció