Friss hír, hogy egy súlyos, ritka öröklődő betegségben szenvedők számára kifejlesztett gyógyszer hosszú idő után elérhetővé vált valamennyi gyermek számára Magyarországon is. S bár külön engedéllyel jó néhányan már eddigi is hozzáférhettek ehhez a kezeléshez, a teljes hozzáférhetőség az orvosilag indokolt valamennyi beteg számára jelentős előrelépés. Még akkor is, ha el kell gondolkodnunk azon, mit bír el egy társadalom az egészségügyi ellátások, gyógyszerek adta lehetőségek közül azok költségei mellett. Mert a kiindulási pontunk egyfelől az, hogy az egészség a legfontosabb és minden pénzt megér, másfelől olyan új eljárások, gyógyszerek, célzott diagnosztikai megoldások és gyógykezelések kombinációi állnak rendelkezésre és várnak a finanszírozók általi befogadásra, amelyeket ma már egyetlen ország sem tud megengedni magának korlátozások nélkül. Mindemellett jelenik meg az az adat, hogy az élet utolsó hat-hét hónapjában költjük el az egészségügyi kiadások jelentős részét egy ember élete során.

A gyógyszerfejlesztés újabb lendületet kapott az utóbbi évtizedben és ma már a sejten belüli folyamatokat rendkívül célzott módon befolyásolni tudó készítmények állnak rendelkezésre, és még több van a kutatás-fejlesztési folyamat valamelyik fázisában. Ezekre a nagy pontosságú célzottságuk és előrejelezhető hatásuk mellett az eddig elképzelhetetlen áruk is jellemző. Míg a korább biológiai kezelések élvonalát a néhány tíz millió forint éves költségű gyógyszerek képviselték, a mostani technológiai újdonságok közül már nem egy a száz millió forintos nagyságrendben mozog. Ezek már olyan összegek, amelyeknél minden társadalomnak meg kell fontolnia, milyen esetekben és kiknek adja. Ez mindenhol fejtörést, új finanszírozási modelleket, új értékelési megoldásokat kíván. Új társadalmi szemléletet és új társadalmi szerződést. A kezeléseket már végképp nem vizsgálhatjuk önmagukban, sokkal inkább azt kell figyelembe vennünk, hogy az élet teljes várható hosszára vetítve melyek azok a költségek, amelyeket érdemes társadalmi szinten felvállalni. A személyre szabott gyógykezelések korának beköszöntével a finanszírozás és társadalmi együttműködés, közösségi kockázatvállalás módszereit is újra kell gondoljuk.

Az, hogy a gyógyszerek az egyes országok számára más-más értéket képviselnek, európai összehasonlításban jól látszik. A törzskönyvezett gyógyszerek támogatott hozzáférhetősége Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban és Dániában a legnagyobb mértékű, 80% fölötti, a legalacsonyabb Horvátországban, Lettországban és Litvániában, ahol csupán 10% kerekítve. Mi a középmezőny végén vagyunk Csehországgal együtt éppen 40% alatt, közvetlenül Szlovákia mögött (45%), lemaradva Szlovéniától, ahol 50% feletti ez az arány. S bár a gyógyszer távolról sem egyezik meg a kezeléssel, az adott ország egészég-összpolitikai szemléletét jól tükrözi ez az adatsor, különösen a fenntartható egészségügy más mutatóival összevetve.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció