Az intézetünkben Human 2.0 címmel tartottunk egy rendkívül izgalmas és inspiráló tudományos workshopot új kutatási programunk első állomásaként. Ennek elindítását az indokolta, hogy a digitális átmenet nyomán a környezetünk és ennek következményeként az életünk keretei gyökeresen átalakulnak, miközben az emberi értékek és emberi mivoltunk lényegének jelentős része várhatóan nem fog változni, hiszen ezek évszázadok óta alig módosultak. Ugyanakkor míg vannak az emberi gondolkodásnak és viselkedésnek olyan elemei, amelyeket meglehetősen jól ismerünk, sok olyan területe is van, amelyekről jóval kevesebb határozott tudásunk van, mint például az érzelmek és az azok által meghatározott döntések. Ehhez kapcsolódik, hogy vannak olyan közösen megoldandó társadalmi témák, amelyek a digitális átmenet hatására jelennek meg. Az egyik legfontosabb ezek közül a digitális önrendelkezés kérdésköre, amely hazánkban leginkább az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér – EESZT kapcsán lehet ismerős. Miután életünk egyre több szegmensét digitális eszközök és digitálisan kísért folyamatok lenyomatai követik, az ebből kirajzolódó kép egyre pontosabb, a mellettünk és velünk élő digitális iker egyre nagyobb hűséggel jelenít meg minket. Aminek nyomán az önismeret új dimenziói nyílnak meg a rendelkezésre álló elemzések segítségével. Mennyit kell aludnom, ahhoz, hogy fizikailag és szellemileg jól teljesítsek? Milyen ételekből és mennyit egyek ahhoz, hogy tartsam a súlyomat télen és a lehető legkisebb mértékben használódjak? A sok emberre vonatkozó hosszú adatsorok nagy adatbázisainak elemzésével ezekre és a hasonló kérdésekre már egyre pontosabb egyéni válaszokat tudunk adni. Amennyiben hajlandóak vagyunk megosztani az adatainkat. És itt jön az óriási kérdés, hogy kivel.

A Nagy Testvérrel, aki a hatalmat képviseli? Vagy egy intézménnyel, akiben nehéz megbízni, hiszen teljesen arctalan? Vagy az új szuperszámítógép mesterséges intelligenciájával, ahol ki tudja mi történik vele? Egyelőre nincs megnyugtató megoldásunk, annak ellenére, hogy tudjuk, az adataink megosztása mindannyiunk számára nagyobb közjót eredményez. Valamikor a jövőben. Amennyiben az e-egészségügyhöz való hozzáférést vizsgáljuk, mint a digitális átmenet egy jó egészségügyi jellemzőjét, Európa utolsó helyén állunk, annak ellenére, hogy az EESZT világelsőnek tekinthető, mint e-egészségügyi infrastruktúra. Azonban ezt a digitális úthálózatot még alig használjuk, nagyon sok ellenérzés fűződik hozzá. A balti országok, Lengyelország és Horvátország nálunk sokkal előrébb járnak ebben a modernizációban, Európa első felébe tartozva.

A jövőnk alakításának egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen megoldásokat találunk az adataink megosztására, amely a mindannyiunk számára elérhető közvagyont növeli. Egyre több olyan tudományos vélemény van, hogy ezt a nyilvánosság kiterjesztésével, a világpolgár és globális kollektív tudat erősítésével lehet elérni. Ma még belegondolni is alig tudunk ebbe, hosszú út áll előttünk.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció