Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Research & Studies

Az út számít. Na, de melyik?

Sokszor hallhatjuk, hogy nem az eredmény, hanem az út a lényeg, amit járunk. Szép gondolat, sok igazság is van benne, mégis a versengő kapitalizmus és fogyasztói társadalom keretei között, ahol a pénz, javak és hatalom elérése mozgatja legnagyobb mértékben a társadalmat, ez mégis nehezen értelmezhető, és még nehezebben valósítható meg. Azonban manapság ez a társadalmi berendezkedés már a végét járja, és vagy hatalmas katasztrófák közepette omlik össze a közeljövőben, vagy képesek leszünk közösen valamilyen új berendezkedést, fenntartható együttműködési formát kialakítani. Egy biztos, nincs mire várnunk, cselekednünk már ma kell.

A világ átalakulása, a saját felelősségem és a mindennapokban meglévő lehetőségeim már régóta foglalkoztatnak, és a környezetemben többekkel is beszélgetek erről időről időre. Szűk harminc éve egyik legjobb barátommal azt taglaltuk, hogy a világot csak a nők menthetik meg. A hatalom, teljesítmény és versengés helyett nekik az élet minősége jobban számít, csakúgy mint az együttműködés, a megegyezés, és mindebben erős szerepet szánnak az érzéseknek, megérzésnek és belső értékeknek. Elkezdtem ezeket megtanulni. Húsz éve az ezredforduló előtt a nagy rendszerekre, vállalatbirodalmakra alapuló társadalmi berendezkedés közelgő vége foglalkoztatott néhány barátommal, kollégámmal együtt, mivel megjelentek az összeomlás „minden-mindegy” jelei, biztosnak és stabilnak tartott alapelvek kérdőjeleződtek meg, kezdtek el repedezni, leomlani. A vezetői munkámban atipikus, emberközpontú, akkor rendszeridegen megoldásokat kerestem. Tíz éve egy bankár és buddhistává vált barátommal a gazdasági válság idején a világból való kivonulás szükségességét, lehetőségeit vizsgáltuk, mert a fogyasztásközpontúság és az arra alapozott növekedési kényszer tarthatatlanná vált, a pénzvilág lélegeztető gépre került. Még több figyelmet szenteltem a takarékosságnak és az egészségmegőrzés elterjesztésének.

Ekkorra a világból való kivonulást egyre többen kezdték megoldani a virtuális világba belépve, számítógépes szerepjátékokkal, second life-fal, avatarokkal. Ami menekülésnek jó, megoldásnak kevésbé. Ma már egyértelmű, hogy a társadalmunk mostani működése már nem fenntartható, annak szinte egyetlen területe sem tekinthető annak. Miközben a már zajló digitális átalakulás olyan feladatok elé állít bennünket, amelyek lényegének nagy részét még csak nem is sejtjük.

És egyre többen vallják, mondják, hogy változtatás kulcsa a humanitás, saját magunk jobb megismerése, a tanulás magunkról, a lelkünk legmélyéről, a self-ről. Ezzel megnyílik egy olyan végtelen világ, ahová a pozitív kimenetel lehetőségével tudunk belépni. Ebben van egy adatalapú segítségünk, az úgy nevezett számszerűsített én – a quantified self, amely a szerveztünk működését írja le különböző szenzorok segítségével. A saját szervezetünk működéséről, a reakcióinkról, erősségeinkről és gyengeségeinkről sokat tudunk tanulni általuk. Aminek nyomán azután újabb kérdéseket kapunk magunkról, amihez már más módszerekkel jutunk válaszokhoz. Az élethosszig tartó tanulás és egészségmegőrzés útján járunk így.

Hol tartunk ebben? Az út legelején. Amennyiben az Európai Unió egészségügyi és lakossági egészségi adatait összegző FutureProofing Healthcare adatait ilyen szemüvegen keresztül tanulmányozzuk, ezt vonhatjuk le következtetésként egész Európára vonatkozóan, különösen a rezíliencia adatait vizsgálva.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció