Ahogy a genetikai tesztek ára csökken, a kereskedelmi forgalomba kerülő megoldások is egyre gyarapodnak. Az interneten nem is az egészségügyi alkalmazások kerültek előtérbe a hirdetések között, hanem a származást genetikai alapon vizsgáló tesztek. Kattintás, vásárlás, mintaküldés, érkeznek az adatok. 18%-ban szláv vagy, 23%-ban normann, 16%-ban zsidó, 32%-ban szász. Meglepetés, meglepetés hátán. Nálunk a figyelmeztető cikkek is megjelentek ezekről a szolgáltatásokról, hogy az ügyfelek eredményeiből adatbázist épít a szolgáltató, amelyet felhasználva újabb elemzéseket ad el másoknak. Ezt nevezhetjük az amerikai megközelítésnek, ahol minden és mindenki egyben árucikk is. A másik szélsőség a kínai adatgyűjtés és adatkezelés, ahol az általános távol-keleti társadalmi szokásoknak megfelelően az egyén szerepe messze elmarad a közösség mögött, ráadásul a hatalmi berendezkedés is ráerősít erre. Így sok százmillió ember adatait szabadon gyűjtik és elemzik Kínában, ami a mesterséges intelligencia fejlesztésében az élre repítette őket.

Európában a kultúránknak és az értékrendünknek megfelelő megoldást kell találnunk abban az új helyzetben, amiben az „adat az új olaj”, a legfontosabb nyersanyagunk. Ahhoz, hogy igazán értékes nyersanyag legyen, sok embertől származónak kell lennie és sokfélének, lehetőleg egy ember életének számos szegmensét leírónak. Aminek nyomán azonnal felmerül az adatvédelem kérdésköre, az adatok bizalmas kezelésének igénye. A másik oldalon ugyanakkor azt is látjuk már, hogy az adatvagyon értékes felhasználáshoz szükséges a személyes adatok használata is, különben nem alkalmasak az adatokból nyert előrejelzések arra, hogy személyes útmutatást adjanak a felhasználóknak. A személyre szabott orvoslás vívmányai csak és kizárólag akkor hasznosulhatnak a legszélesebb körben, ha az adatgyűjtésnek, adatkezelésnek és elemzésnek egy teljesen új modelljét dolgozzuk ki. Egy új társadalmi szerződést keretei között. Azt tudjuk, hogy nem akarjuk követni sem az amerikai pénzért mindent, sem a kínai semmi magánszféra megközelítést. Sokkal inkább a tájékozott beleegyezés, a nyomon követhető adathasználat és a nyilvánosan ellenőrizhető eljárások megoldása látszik jó útnak.

Az EESZT –  Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér kapcsán a leggyakoribb kritika, hogy az egészségügyi adatok széles körű hozzáférhetőségével a kormányzat ellenőrző funkcióit erősítették, kiszolgáltatottá téve a lakosságot. Ezzel szemben azt kell lássuk, hogy egy olyan fejlesztés valósult meg, ami a modern egészségügy egyik alapköve és a jelenleg elmaradt adatgyűjtési és adatelemzési gyakorlatunk javításához tud jelentős mértékben hozzájárulni. Amikor a nagy adatbázisokra alapozott személyre szabott orvoslás egyre több életet tud megmenteni, akkor már nem az a kérdés, hogy gyűjtenünk és elemeznünk kell-e a személyes adatokat, inkább az ehhez szükséges bizalom megteremtésének módja a feladat.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció