Tükörbe nézni jó. Családi ünnepség előtti készülődés utolsó mozdulatai. Tülekedés, helyezkedés a tükrök előtt. Kinek frizura, smink, kinek nyakkendő, gallér, minden a helyén. Sikerült eltalálni a színek legjobb összhangját, mehetünk.

Tükörbe nézni szükséges. Reggel, ólmosan mozduló végtagok, nehezen felpeckelt szemhéjak, megszokott mozdulatok gépiesen egymás után. Lassú éledés, fogmosás közbeni tükörkép bámulás. Ilyen kócosan nem mehetek ki az utcára. Nedves fésű, simításnyi zselé. Elmegy.

Tükörbe nézni borzasztó. Tíz kilóval vagyok nehezebb, mint tavaly ilyenkor. Minden héten megállapodok magammal, hogy ez így nem mehet tovább. És holnap, … vagy … inkább … talán … hmmm … holnapután jobban odafigyelek arra, mit és mennyit eszem. Aztán mégse, és minden marad a régiben. És már nem is akarok a tükörbe nézni, inkább ne is lássam ezeket a szörnyű hurkákat.

A magyar egészségügy vajon hogyan néz tükörbe? Jó érzéssel? Vagy elfogadja, hogy ez szükségszerű a megfelelő minőséghez? Esetleg inkább nem is néz tükörbe? Nálunk ez utóbbi a leginkább jellemző. Néhány évente készül egy-egy megrázó elemzés, vagy a nemzetközi jelentési kötelezettségeink nyomán készülő, országok közötti összehasonító kimutatásokat nézzük többnyire szomorúan és elhűlve a rossz adatok miatt. És olyan tükröt is mutatnak az általunk adott jelentésekre alapozott nemzetközi elemzések, hogy a legtöbb európai országgal ellentétben nem is gyűjtünk kellően részletes és pontos adatokat a kezelésekről, aminek nyomán semmilyen visszajelzésünk nincsen a kezelésekre fordított erőforrások hasznosulásáról. Az elemzések nyújtotta tükör nélkül sokkal nehezebben és rosszabbul irányítjuk a kezelések teljes folyamatát, a betegutakat. Mintha a nagyvárosi gyorsabb forgalmú többsávos cikázó forgalomban egyetlen visszapillantó tükör nélkül kellene rendszeresen sávot váltanunk. A többiekkel lépést tartó tempós haladás csaknem lehetetlen.

Nálunk az jellemző, hogy a széles körű, egyes esetekben egyedülálló rutin adatgyűjtési rendszerek és rendelkezésre álló adatbázisok ellenére sem használjuk ki a különböző elemzésekben rejlő lehetőségeket. Pedig ezek a kézben tartható költségű, fenntartható egészségügyi rendszerek felépítésének és működtetésének feltételei. A többszempontú elemzések, a valós életből gyűjtött adatokkal végzett elemzések, és az ezekre alapozott előrejelző és javaslattevő algoritmusok szerepe egyre nagyobb, amik pontos kapacitástervezést és erőforráselosztást tesznek lehetővé, lehetőleg még a betegségek megjelenése előtti felhasználással.

A legutóbbi tapasztalataink szerint abban már széles körű szakmai egyetértés van az egészségügy rendszerünk szereplői között, hogy a kezelések eredményességének hazai javításához az adatgyűjtést és adatelemzést érdemes első lépésként javítani.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció