Az elmúlt héten többször találkoztam a laikus kifejezéssel különböző egészséggel kapcsolatos témákban. Az egészségügyben a lakosságot, a betegeket szokták összefoglalóan így nevezni, hiszen az orvoslásban járatlanok, ahhoz nem értenek, nincs szakképzettségük. Ugyannakkor ha az egészséget aszerint vizsgáljuk, hogy azt mindenkinek alapvetően saját magának kell megteremtenie nap mint nap, ez a szakértelem már szélesebb értelmet nyer. Azt tudjuk, hogy rendszeresen kell mozognunk, megfelelően kell táplálkoznunk, jó minőségű alvással kell töltetnünk átlagosan napi hét-kilenc órát és a lelkünket is ápolnunk kell. Azonban azt magunknak kell megtanulnunk általános alapinformációk, némi útmutatás és a saját tapasztalataink alapján, hogy mindezeket pontosan miként és hogyan valósítsuk meg. Mit tegyünk az átlagos napokon, és mit akkor, amikor nagy terhelés alatt vagyunk? Hogyan alkalmazkodjunk a különböző időjárási helyzetekhez vagy például az óraátállításhoz? Mit érdemes reggelenként ennünk és mit este? És mindezt hány órakor? A saját szervezetünk és életünk szakértőjévé kell válnunk. Aminek szakkifejezése is van, tapasztalati szakértőnek nevezzük.

A különböző kutatások és felmérések eredményei azt mutatják, hogy az orvostudományi szakértő – az orvos, valamint a tapasztalati szakértő – a páciense olykor nehezen ért szót. A rendelkezésünkre álló felmérések szerint hazánkban a páciensek tapasztalati szakértői tudását jelentősen kell javítanunk. Egy orvosi rendelőkben végzett megfigyeléses kutatásban azt vizsgáltuk, hogy az orvos és páciense közötti beszélgetés milyen eredménnyel zárult a két fél nézőpontja szerint. Az esetek felében értelmezték legalább nagyjából ugyanúgy a megbeszélteket. A másik felében az orvos által adott diagnózist és arra rendelt gyógyszert a beteg teljesen másképp értelmezte. A legszélsőségesebb helyzet az volt, amikor az orvos fejfájásra adta a gyógyszert, a beteg ellenben gyomorpanaszokra készült szedni.

A mindennapi gyakorlatban is vannak meggyőző példák arra, hogy a tapasztalati szakértőknek milyen óriási, jól hasznosítható tudásuk van, és azt megosztva mennyi többlet ismeretet adhatnak hasonló helyzetben lévő pácienseknek. Az egyik ilyen megoldás, amikor háziorvosok megkérik egy tapasztalt, jól karbantartott cukorbetegüket, hogy a havi rendszeres, cukorbetegeknek tartott betegklubban osszák meg saját, hosszú évek alatt szerzett tapasztalataikat a táplálkozásról, mozgásról, stresszkezelésről, vércukormérésről, gyógyszerszedésről, orvosi és labor vizsgálatokról, a megfelelő lábbeliről és sok más témáról. A tapasztalatok szerint ez a tudásmegosztás jelentősen tudja javítani a résztvevő páciensek figyelmét, tudatosságát és aktivitását, végeredményben az egészségüket.

Lantos Zoltán, KRAFT Társadalmi Innováció